Kedves idetévedők! :-)

Két nap múlva vizsgázom nőgyógyászatból, mi jobb dolgom lehetne most, mint írni egy blogbejegyzést. 

Annak, aki először olvas: ötödéves orvostanhallgató vagyok a sotén. 

Három éve kezdtem el írni ezt a blogot, 2018 nyarán, akkor született is három bejegyzés, azóta semmi. Megmondom őszintén, azt hittem, a blogolás divatjamúlt és senki sem olvassa, vannak már youtuberek, insta influencerek meg mindenféle értékes időtöltési lehetőség a mai fiataloknak - most mégis véletlenül idetévedtem, és azt vettem észre, hogy több mint kétezren olvastátok az egyik bejegyzésem.

Persze, ez három év alatt nem nagy teljesítmény, mégis örömet okozott. Nem osztottam meg sehol a blogom, úgyhogy nem gondoltam, hogy rátaláltok, de ha három éve sikerült, megpróbálom most is, miért is ne.

Ez a bejegyzés azokról a dolgokról fog szólni, amiket bárcsak tudtam volna korábban, majd meglátjátok, miért. 

1. NEM SZÁMÍTANAK A JEGYEK

Ezt a legnehezebb elhinni, mégis ezt a legszükségesebb hallani.

Ha már elkezdted az egyetemet, neked is ismerős a vizsga előtti gyomorgörcs, hasmenés, kihagyott étkezés, a szimpatikus túlsúly, ami lehetővé teszi, hogy pár óra alatt átolvass félévnyi anyagot és még meg is maradjon belőle valami, a latin nyelvű álmok, az insta sztorik a barátaidról, akik buliznak, te pedig három hónapon keresztül az íróasztalodnál ülsz egy könyv fölött vagy a monitor előtt és tanulsz. Nem baj, ha csak túl akarod élni. Senkit sem fognak érdekelni a jegyeid, főleg nem azok, amiket az első két évben szereztél és még nem sok közük van az orvostudományhoz (eszem ágában sincs leszólni a kutatóorvosokat, de azért a medikusok nagyobbik részét ezek az elméleti tárgyak kevésbé érintik). 

Az ösztöndíj nem éri meg, hogy kockára tedd a saját mentális egészséged. Igazából annyit sem ér, hogy eggyel kevesebbszer mozdulj ki a barátaiddal vagy sportolni. A sotén legalábbis egy éve megváltoztatták az ösztöndíjrendszert, és azóta... no comment. 

Nem azt mondom, hogy ne legyél maximalista, csak ne feledd, hogy évfolyamtársaid fele ugyanolyan ambiciózus, mint te, a tanárok pedig kénytelenek differenciálni. Azt pedig, hogy milyen orvos leszel, nem a jegyeid fogják meghatározni. Ha érzed magadban az erőt és neked ez megéri, hajts az ötösre, de ha rosszabb jegyet kapsz, ne bánkódj. Ezen az egyetemen az ötös és a kettes között kisebb a különbség, mint a kettes és a bukás között. A lényeg, hogy bekerültél az egyetemre, ahova szerettél volna, sikerült a vizsga és egy szép napon átveheted majd az orvosi diplomád. :-) 

Én visszamenőleg úgy gondolom, bár kevésbé stresszeltem volna minden egyes vizsga előtt, bár beértem volna kicsit kevesebbel is. Nehogy azt hidd, hogy most már elértem a tökéletességet, én is csak próbálkozom. Még mindig szomorú vagyok, ha négyest kapok, úgy érzem, nem vagyok elég jó, elég okos, többet kellett volna dolgoznom érte, de tényleg nem éri meg. Ezt mondogatom magamnak minden vizsga előtt, amikor a sok élettelenség depresszió közeli állapotba kerget, hogy nem baj, ha elmegyek futni, összebújok a barátommal, telefonálok egyet anyukámmal - ha ezen múlik az ötös, akkor inkább nem kell.

Lábjegyzet: diplomaátlag. Nézz utána előre, már az első években is, melyik tárgyak kerülnek bele, mert a többinek tényleg az ég világon semmi nyoma nem marad. Ha nem hajtasz ösztöndíjra, elég csak ezeken kiélned maximalista hajlamaid.

2. NE AKARJ MINÉL ELŐBB TÚL LENNI A VIZSGÁKON

Avagy ne felejts el élni tanulás közben sem. Ezzel némiképp szembemegyek az első ponttal, de épp ez a nehéz, hogy megtaláld az egyensúlyt. Én, ha vizsgára tanulok, órákig fel sem kelek a székből, napokig csak tanulok, eszem és alszom, semmi kikapcsolódás, legalábbis így néztek ki az első pár évben a vizsgaidőszakok. Jobb lenne, ha nem akarnám a lehető leghamarabb letudni a vizsgákat, több időt szánnék rájuk, hogy ne kelljen ennyire robotolni és beleférjen az élet élvezete is. 

Plusz utólag bánom, hogy az első szemesztert annyira rosszul viseltem lelkileg, hogy három héttel előbb végeztem a vizsgaidőszakkal, bioszra konkrétan a könyv felét sem olvastam el, meg is lett az eredménye... Bár nem érnek annyit a jegyek, hogy emiatt stresszeljen az ember, azért rosszul mutat az a 3-mas átlag, amit produkáltam, a többi 4-es feletti átlagom mellett. Jobb lett volna, ha nem egy napon akarok túl lenni az anat és biosz vizsgán. Ne érts félre, nem mondom, hogy nem volt jó az a három hét szabadság... csak annyit szeretnék, hogy ne csak a jelenre koncentrálj, gondold át, mit szólna ehhez jövőbeli éned. Például előre gondold át, mennyire fontos neked a summa cum laude, mert egy félresikerült félévet évekig kell javítgatni.

Arról ne is beszélve, hogy inkább végezz később a vizsgaidőszakkal, mint hogy karácsonykor és szilveszterkor is tanulj. Három szabadnapot még a legvadabb vizsgaidőszakokban is kivettem. 

3. VEGYÉL RÉSZT A HALLGATÓI ÉLETBEN

A jelenben mindig csak a túlélés a fontos, vagy a maximális tanulmányi teljesítmény, de nem gondolunk bele, hogy később nem a jegyekre fogunk emlékezni. Abban sem vagyok biztos, hányas lett az anatómia szigorlatom, nem hogy a molekuláris sejtbiológia, aminek még a neve is nehezen jut eszembe. 

Ha az első két ponton átrágtad magad, ami összefoglalva annyi, hogy ne akarj mindenáron színötös lenni, de azért ne is csak a kettesre hajts, akkor jöhet a hallgatói élet, ami szintén arról szól, hogy találd meg az egyensúlyt a tanulás és az egyéb dolgok között. Szerintem sokkal menőbb valaki, aki prevenciós előadásokat tart különféle iskolákban és mondjuk négyesei vannak, mint egy olyan ötös tanuló, aki mást nem is csinál - persze, ez csak az én véleményem. Gondold át, neked mi a fontos, te mire lennél büszkébb.

Utólag bánom, hogy nem tartottam ki egyik hallgatói szervezet mellett sem. Ebben az is benne van, hogy nem biztos, hogy egyből a számára legmegfelelőbb szervezethez csatlakozik az ember, meg nyilván az is, hogy ki akar plusz kötelességeket magára vállalni, ha így is mindannyian beleszakadunk a temérdek tanulnivalóba. Teljesen megértelek, még egyszer mondom, próbáld magad beleképzelni a felnőtt, diplomás éned helyzetébe: a jegyek még csak bele sem kerülnek az önéletrajzodba (maximum a diplomaátlag), ellenben a közéleti tevékenység jól mutat benne. Azonban nem csak a CV-ről van szó. Az egyetem mellett is lehetőséged van olyan dolgokat tenni, amikkel segíthetsz más embereken! Fejlesztheted előadói, szervezői, kommunikációs készségeid és a szokásos promós maszlag. De tényleg. 

BOE: Pontokat gyűjthetsz külföldi nyári cseregyakorlatokra, de ezt nem árt időben kitalálni. A pontokat a boés eseményeken való részvétellel és a prevenciós előadások tartásával szerezheted. Előtte le kell képződnöd a választott szekcióhoz, van vizsga is, de nyugi, az csak egy beszélgetés egy felsőbb éves hallgatótársaddal. Itt tényleg fontos prevenciós munkát végezhetsz, ha nem is akarsz külföldre menni, akkor is nagyszerű tapasztalat. A prevenció a jövő orvoslása.

HÖK: Minden egyetemistának megvan a véleménye a saját hallgatói önkormányzatáról, járjon bármilyen egyetemre is, de ez a poszt nem erről szól. Önéletrajzba ez is jól mutat, és ki tudja, talán tényleg sikerül valami jót tenned hallgatótársaidért. Nálunk például zajlik a Zöld Egyetem Projekt, ami egyelőre semmit sem tett le az asztalra, de a remény hal meg utoljára, és elég fontos kezdeményezés. Hátha sikerül változtatni. Nem mellékesen nem is ingyen meló, mint a többi hallgatói szervezetben való részvétel. 

IÖCS: Instruktor öntevékeny csoport. Ők pátyolgatják a gólyákat, szervezték régen a bulikat, most már a HÖK-kel karöltve teszik ezt, csak ők ingyen. Igen, ez nem olyan jó biznisz, de ha nem is érdekel az ingyen munka és a sok fake friend és alkohol, a képződést mindenképpen ajánlom, mert életre szóló élmény. Kimozdít a komfortzónádból, ahogy idegenekkel kell összebarátkoznod ismerkedős és kántálós játékokon keresztül és azért szert lehet tenni egy-két igaz barátra is. 

Én a BOE-t és IÖCS-öt is kipróbáltam, de egyik mellett sem tartottam ki igazán, amit sajnálok. Bárcsak jártam volna prevenciós előadásokat tartani. Talán úgy a legjobb, ha az elején elköteleződsz az egyik mellett, mert egyhez könnyebb tartanod magad, nem kell szétszakadnod, csak nehéz, mert teljesen más profil. Míg a BOE-nek van a legtöbb köze a tanulmányaidhoz, a HÖK inkább a hallgatói jogokat hivatott védeni és a hallgatói életet zökkenőmentesebbé tenni, az IÖCS a szociális életedet boostolja. Mindenképp javaslom legalább az egyikben való aktív részvételt. Nem mellesleg közéleti ösztöndíjra is jogosulttá válsz.

4. NE SZÁMOLGASD A KREDITEKET AZ ELEJÉN

Visszagondolva, ez a legfölöslegesebb dolog, amit a medikus első-/másodéves korában tehet. Itt vagyok ötödév elején nulla felvett választható tárggyal és az összes szükséges kredittel pont akkor, amikor már lennének izgibb opciók, mint különböző extra biosz-kémia-fizika órák. 

Nem azt mondom, hogy ne vegyél fel minden szemeszterben legalább egy választható tárgyat, de elég, ha a félévenkénti 30 kreditet alulról közelíted, mert negyedévtől csak a kötelezőkből összejön annyi. Chill, hogy most semmi plusz órát nem kell magamra vállaljak, de még jobb lett volna, ha első két évben nem kell megszakadni. Főleg, hogy harmadévig nem is lehet felvenni klinikai választható tárgyakat, most pedig ilyen opcióim lennének, hogy terhesgondozás, klinikai endokrinológia, idegsebészet, életmód orvoslás, arc plasztikai sebészete, etikai problémák az onkológiai betegek ellátása során, a szex genetikája, hogy csak párat említsek. Ehelyett alsóbb évesként mindenki próbál olyan tárgyakat felvenni, amikre nem kell bejárni, ingyen ötös, és erre pazaroljuk a kreditjeinket ahelyett, hogy tanulnánk valami olyat, ami tényleg érdekel. És ha nem sikerül nem bejárósat választani, akkor még az időnket is.

Megértem, ha valaki hatodévben szakdoga írás és szigók között nem akar még egy plusz terhet a vállára, de negyed-ötödév szerdai szünnapjára azért befér valami. Az első két-három év egyébként is sokkal nehezebb, miért akarunk akkor mindent kipipálni?

A későbbiekben lehet írok majd egy külön bejegyzést az általam felvett választhatókról, azért én mindig próbáltam kicsit meghackelni a rendszert és az első szemeszteren kívül sosem vettem fel olyat, ami nem érdekelt. A Magtud intézet tárgyai közül lehet már alsóbb években is csipegetni.

5. KEZDJ EL TDK-ZNI

Nekem is mondták, én sem hallgattam rájuk. 

A tudományos diákköri munka arra jó, hogy már hallgatóként bekapcsolódhass a kutatásba. El lehet menni tudományos diákköri konferenciára előadni, ami nem csak az előadói skilljeidet fejleszti, de még az önéletrajzodban is jól mutat. És ha mindezekkel még nem keltettem fel az érdeklődésedet, most figyelj: előre meglesz az anyag a szakdogádhoz és nem nulláról kell elkezdeni ijedt hatodévesként.

Nekem anno azt mondták, legkésőbb harmadévben kezdjem el, és azt hiszem, igazuk is volt. Csakhogy van egy kis bökkenő: mi történik, ha még nem tudod harmadévben, hogy mi érdekel, milyen orvos szeretnél lenni, és rossz helyre csatlakozol be? Én így jártam, és nem ez az egyetlen probléma. Leírom, mire figyelj, hogy ne szívd meg te is. 

Témavezetőt válassz, ne témát! Nekem is ezt tanácsolták, és nem fogadtam meg, részben azért is, mert senkit sem ismertem, és azt már nem mondták, akkor hogyan csináljam. Én megosztom veled: ha nincsenek felsőbb éves ismerőseid, akiknek jól megy a TDK, vagy esetleg egyetemi prof rokonod, akkor menj fel a honlapra és nézd meg az előző TDK konferencia eredményeit. Válassz olyan témavezetőt, akinek helyezett lett a hallgatója.

Persze, a téma is fontos, a legtöbben olyat kutatnak, ami nem érdekli őket, mert ezt dobta a gép. Fogalmam sincs, hányan kutathatnak egy évfolyamról, talán a fele, nagyrészük nem kutatóorvos akar lenni, legtöbbször egyáltalán nem is érdekli a kutatás. Azért csinálják, mert sote klinikákra akarnak majd diploma után bejutni, és oda állítólag követelmény. Erről majd csak diploma után tudok nyilatkozni.

A lényeg, hogy én megjártam azzal, hogy témát választottam, mert a témavezető vagy nem foglalkozott velem, vagy nem is indult el a kutatás, vagy fogalma sem volt, mi a követelmény a konferenciára. Csak úgy váltogatom a TDK helyeket. Harmadév második felében kezdtem, és azóta sem jutottam el konferenciára, pedig szeretnék. Nem baj, legalább a szakdogám kisebb meló lesz. És még nem is adtam fel. 

Szóval, amit tanácsolok: témavezetőt válassz és lehetőleg olyan témát, ami érdekel. Tudom, nem könnyű. Ha egyáltalán nem érdekel a kutatás és a sote klinikák, ne erőltesd, egyáltalán nem muszáj diákkörösnek lenni, de ha szeretnél kitűnni, szeretnél egy jól mutató TDK konferencia helyezést a CV-dbe, akkor harmadév első félévében kezdd el! (Ahhoz az kell, hogy már nyáron felvedd a kapcsolatot a témavezetővel és találkozz vele, hogy szeptembertől kreditet érő választható tárgyként már fel is vehesd.)

6. MARADJ KAPCSOLATBAN A RÉGI BARÁTAIDDAL

Last but not least, ne engedd, hogy az egész életed az egyetem körül forogjon. 

Bocsi a sok angolért, nyelvvizsgára készülök. Amúgy az angol tudás abszolút követelmény, főleg ha tudományos diákkörös az ember. Ha érdekel, írok arról is szívesen, milyen skillek szükségesek még az orvosihoz. Minden egyéb javaslatot is szívesen veszek.

Az egyetem az elején minden idődet felemészti. Rengeteget kell tanulni, és ha véletlenül épp nem, akkor nyilván  szocializálni is szeretnél, gólyahajó, gólyabál, szemeszternyitó és -záró bulik, vagy csak egy közös iszogatás a csoporttársakkal, mindenkinek kellenek az új barátok, senki sem szeretne egyedül lenni.

Ez az egyetlen olyan pont, amiben nem hibáztam, a gimi alatti legjobb barátnőm még mindig a legjobb barátnőm, úgyhogy erről csak azért írok, mert idővel rájön az ember, hogy a régi barátai mennyire fontosak.

Eltávolodsz a gimis barátaidtól, mert te nem érsz annyira rá, mint ők, és ők pedig nem értik a helyzetedet, nem tudnak segíteni a tanulmányaidban úgy, mint a csoporttársaid, akik elküldenek egy-egy jegyzetet, megosztják veled a tanulási technikáikat, talán még együtt is tanultok. Nem azt mondom, hogy egyetemen nem alakulhatnak ki igaz barátságok, és egy orvosis jobban meg fog érteni, több bennetek a közös, de azért megy a rivalizálás, a "csak addig vagy jó, amíg nem vagy jobb nálam", a jegyek összehasonlítgatása, a stréberezés, a klikkesedés. Az egyetemi barátok kitöltik a hétköznapjaid, de nyáron eltűnnek. Velük sokkal többet leszel együtt, de ne felejtsd el a régieket sem, akik nem azért szeretnek, mert átküldöd nekik a vázlataidat vagy mert feljebb húzod őket, nem is azért, mert orvosira jársz, hanem mert elfogadnak annak, aki vagy. 

Ennyi volt mára, tanulnom kéne. Remélem, megfogadod a tanácsaimat, nem úgy, ahogy én annak idején. Ezt tényleg csak azért írtam le, hogy segítsek. Ha van rá(m) igény, akkor folytatom bloggeri tevékenységemet, bár ahogy telnek az évek, változik az egyetem, és a 2018-as posztjaim már nem jelentenek nagy segítséget a most kezdőknek (sajnos).

Minden jót, kedves olvasóm! :-)