Amikor több mint egy éve újra írni kezdtem a blogomat, összeírtam magamnak egy kis cetlire a témákat, amikre majd szeretnék kitérni - ezek egyike az Erasmus volt. Aztán szembe jött a nagy hír, miszerint a magyarországi alapítványi egyetemeket kizárják az Erasmus programból, és ez természetesen érinti a Semmelweis Egyetemet, sok más egyetem mellett. Erről nem is szeretnék többet írni, nem tudni, mi lesz, megoldódik-e majd, mindenesetre 2024. júliusáig elvileg van elegendő forrás ahhoz, hogy részt vegyenek a hallgatók a programban. Hogy ez a gyakorlatban hogyan fog megvalósulni, nehezebben lehet-e majd elnyerni a pályázatot, nem tudom, majd kiderül. 

Éljetek a lehetőséggel, amíg még lehet! Az Erasmus olyan egyedülálló élmény, amit egyszer az életben mindenkinek meg kellene tapasztalnia. Ezzel a bejegyzéssel a jelentkezést szeretném számotokra megkönnyíteni, meg persze mesélek kicsit a saját tapasztalataimról is.

(Most következnek a gyakorlati tudnivalók, ha ezek nem érdekelnek, hanem csak a személyes élményeimről szeretnél olvasni, tekerj lejjebb egészen a barna Isztambul, Törökország feliratig.)

Harmadévtől lehet megpályázni az Erasmust, harmadévtől ötödévig egy vagy két szemeszterre lehet kimenni. Sosem akartam csúszni, hat év is elég sok az egyetemen, semmiképp sem akartam még később végezni, és tanulmányi mobilitással ezt nem feltétlenül olyan egyszerű megoldani. Ki lehet menni fél évre úgy, hogy nem csúszik az ember, ha minden tárgyát sikerül elfogadtatnia és a külföldi képzés nem tér el nagyon a hazaitól - Németországgal például meg szokták oldani. Országonként más és más az orvosképzés, máshogy zajlik az egyetemeken az oktatás, eltérő az elmélet-gyakorlat arány vagy sorrend, és ha egy tárgyat a franciák mondjuk két hónapig oktatnak, nálunk meg két hétig, akkor fél év alatt nem lehet ott annyi tárgyat teljesíteni, amennyit itt, így lesznek kimaradó tárgyak, amik ha nincsenek meg, csúszás a vége, hiszen ha hazajön a hallgató, akkor sem tud egyszerre két helyen lenni és két tárgyat párhuzamosan hallgatni. 

Emiatt döntöttem úgy, hogy hatodévig várok az Erasmusszal. Hatodévben már nem tanulmányi, hanem szakmai gyakorlatra lehet menni. Ez min. 2 hónap (60 nap, egy nappal sem lehet kevesebb), max. 1 év. Mivel én szakmai gyakorlaton voltam, a tanulmányiról túl sok infóm nincs. Abból, amit én leszűrtem, azon kívül, hogy szakmai gyakorlat időtartama sokkal rugalmasabb, két nagy különbség van:

1. Tanulmányi mobilitásra történő pályázás után az összes pályázót rangsorolják az elért pontszámok alapján (tanulmányi átlagok és egyéb extrák szerint, lásd később). Ez követően az első a sorban választ először helyet, majd a második és így tovább, a sereghajtók már csak a maradék helyek közül válogathatnak, és csak x hallgató nyeri el a pályázatot, nem mindenki. Szakmai gyakorlat esetén mindenki elnyeri a pályázatot, aki eléri a 100 pontot (nem nagy ördöngösség) és leszervezi magának a gyakorlati helyet.

2. Míg az előbbi pont alapján a szakmai gyakorlat a jobb, legalábbis könnyebben elérhető, most következik a tanulmányi mobilitás előnye, mégpedig az, hogy szépen megpályázod azt az egyetemet abban a városban és országban, amelyik szimpi, és hátradőlhetsz. Ez erős túlzás persze, itt is van bőven papírmunka, de legalább leszervezik neked a helyet. Szakmai gyakorlatnál neked kell nem csak leszervezni, de megtalálni is a helyet (bárhova mehetsz, csak a klinikáknak külön-külön minden tárgyadat el kell fogadniuk), levelezni velük, megszervezni az egész mobilitást.

Most egy kis száraz infó következik. Egyszer mindenképp olvassatok el mindent, amit a honlapon találtok, legjobb, ha a fontos infókat, doksikat és dátumokat ki is írjátok, hogy ne kelljen százszor elolvasnotok a nem fontos részeket. A PÁLYÁZAT LEADÁSI HATÁRIDEJE A KÉTFÉLE MOBILITÁS ESETÉN ELTÉR. 

TANULMÁNYI MOBILITÁS (SMS)

- regisztráció az online rendszerbe - február

- pályázat leadásának határideje - március

- rangsorolás - március

- helyosztó - március-április 

SZAKMAI MOBILITÁS (SMP)

 - regisztrációs időszak - március-április

- pályázat leadásának határideje - május

- elbírálás - május

Van egy ilyen SOP online rendszer, amibe regisztrálni kell, majd ide kell feltölteni a szükséges dokumentumokat. Igen, ilyenkor még rohadtul nem tudod, hova szeretnél vagy legalábbis hova sikerül majd kijutnod, de a pályázat leadásához valamit be kell írni - tök mindegy, később módosítható. Először old schoolnak és bonyolultnak tűnik az online felület, de nagyon könnyű használni, majd ráéreztek, mindig mutatja, mi a következő teendő. A használatáról amúgy van egy nagyon jó kis powerpoint is a honlapon. 

Mit írhatnék még? Sajnos én sem most voltam, nem emlékszem minden egyes lépésre, hosszú volt és döcögős az út, úgyhogy csak pár fact, a többit a honlapon megtaláljátok, és ne aggódjatok, ennek a dolognak velejárója a rengeteg levelezés és értetlenkedés az Erasmus koordinátorokkal (mármint ti lesztek értetlenek, nem a koordinátorok).

- EU tagállamokba lehet menni, plusz Norvégia, Törökország, Izland, Szerbia, Macedónia, Liechtenstein

- különböző országokba utazáskor eltérő az ösztöndíj összege elvileg aszerint, hogy milyen drága az adott ország (de azért vegyük észre a különbséget Törökország és Szlovénia között, és mindkettő egy kategóriában van), 470-520 euró között van tanulmányi mobilitás esetén, szakmainál egy százassal több

- plusz pénz jár a zöld utazásért (vonat, busz) és van szociális támogatás is (esélyegyenlőségi pályázat, 250 euró/hó), amit nem olyan nehéz elnyerni, úgyhogy mindenképp járjatok utána (kisebbséghez tartozás, nagycsaládosok, korábbi szociális ösztöndíj, ezekre mind meg lehet kapni a támogatást)

- pontszerzési lehetőségek: jegyek, tanulmányi versenyek, TDK, konferenciák, publikációk, demonstrátori munka, IÖCS, BOE, HÖK, szakkoli, egyetemi újság, medikus zenekar, egyéb fancy szervezetek, mentőzés/ápolói munka, sportteljesítmény, nyelvvizsgák 

utolsó görgetett súlyozott tanulmányi átlag x 20

(pl. ha négyes az átlagod, 4 x 20 = 80 pontod már csak ebből is összejön)

TDK attól függően, hogy hány féléve vagy egy intézetben, 2-9 pont

demonstrátorság ugyanígy 6-16 pont

alapfokú nyelvvizsga 5, középfokú 10, felsőfokú 15 pont

diákszervezeti tagságok 2-8 pont

ennél több mindent nem is sorolok, mert már rég megvan a 100 pontod 

a részletekről találsz egy excel táblázatot a honlapon

- ha írsz a koordinátoroknak, hogy melyik országba szeretnél menni, adnak egy listát azokról a hallgatókról, akik már teljesítettek ott szakmai gyakorlatot, így tőlük tudsz segítséget kérni abban, hogy kinek írj, meg bármi másról is tudsz náluk érdeklődni a gyakorlattal kapcsolatban

Tudom, hogy csak érintettem a témát, és ez a bejegyzésem nem egy "hogyan jelentkezzünk Erasmusra lépésről lépésre" jellegű segédlet. A célom az, hogy ha semmit sem tudtok az egész procedúráról, átadjam az alapokat. A magamfajtáknak segíthet a bejegyzésem, akik már első óta tudják, hogy szeretnének kimenni külföldi gyakorlatra, de semmit sem tudnak róla, és azt sem tudják, hol lehetne többet megtudni, nincsenek sem felsőéves kapcsolataik, sem túlbuzgó ismerőseik az évfolyamon, és maguk sem tudnak vagy akarnak időt szorítani például a folyamatos boézásra, hogy azzal gyűjtsék a pontokat külföldi nyári gyakorlatokra. Azoknak, akik mindig mindennel képben vannak, sajnos nem tudok segíteni. Vannak olyan hallgatók, akik egyszerre vannak mindenhol, önkénteskednek, publikálnak, szakkolisok, minden eseményről időben értesülnek, már elsőben tudják, melyik klinikán szeretnének dolgozni és már tesznek is érte - na én sajnos nem ilyen vagyok. Semmit sem tudtam az Erasmusról, és azt sem tudtam, mások mégis honnan szerzik az információkat. Egyetemen, ha nincsenek felsőbbéves ismerőseid, nem olyan könnyű képben lenni, ezért is született ez a bejegyzésem, meg igazából az egész blog. És most következzenek a saját tapasztalataim...

ISZTAMBUL, TÖRÖKORSZÁG

/két hónap egy idegen országban és kultúrában/

1. rész

Bevezetés (vagyis még egy kis száraz duma a kezdeti nehézségekről)

Skandináv országba szerettem volna menni. Írtam a svédeknek, finneknek, de annyira más náluk az oktatás... két tárgyat oktatnak egy szemeszteren keresztül, így nem tudtam volna elég tárgyat teljesíteni. Norvégoknak, dánoknak nem is írtam, mert már a weboldalaikon láttam, hogy ugyanez a helyzet. Sokszor futottam bele abba is, hogy bár szakmai gyakorlat esetében nálunk nem szükséges nomináció a hazai Erasmus irodától, a fogadó egyetemek mégis kérnek, és hát azt csak úgy lehet szerezni, ha megvárjuk a tanulmányi mobilitásra jelentkezők helyosztóját, és ha marad hely, akkor marad nekünk nomináció. Szóval feladtam. Aztán mondták is az Erasmus koordinátorok, hogy évek óta nem nagyon jut ki ezekbe az országokba senki. Bár állítólag bárhova mehetünk szakmai mobilitásra, sokaktól megkaptam azt is, hogy ők viszont csak partner egyetemekről fogadnak hallgatókat. Leírom nektek a kudarcélményeimet időrendi sorrendben:

Karolinska Institutet, Stockholm, Svédország - csak partner egyetemekről fogadnak hallgatókat (október)

University of Eastern Finland, Kuopio, Finnország - kell nomináció (november)

Charité - Universitätsmedizin Berlin, Németország (január) - igazából nem nagyon sikerült beszélnem velük (január)

Victor Babes University of Medicine, Temesvár, Románia - kell nomináció (január)

Universität zu Lübeck, Németország - kell nomináció (február)

Universitätsklinikum Tübingen, Németország - kell B2 nyelvvizsga (amúgy ez valószínűleg mindenhova kellene, csak a többiekkel nem jutottam el idáig, és hiába tudok/tudtam németül, nincs nyelvvizsgám) (február)

Universität Heidelberg, Németország - nem sikerült a megfelelő személyt kontaktolnom (február)

University of Catania, Szicília, Olaszország - még online jelentkezőlapot is kitöltöttem és egy e-mailt is sikerült váltani valakivel, de ezután többet már nem válaszolt, és a jelentkezésre sem érkezett reakció (március)

Medical University of Gdańsk, Lengyelország - csak IMFSA programon keresztül fogadnak (április)

Faculty of Medicine and Health Sciences of the University of Barcelona, Spanyolország - ők azt írták, jelenleg nincs kapacitásuk külföldi hallgatókat fogadni szakmai gyakorlatra... (április)

L-Universitá ta' Malta, Msida, Málta - Covid miatt nem fogadtak (április)

Universidad de Málaga, Spanyolország - ők konkrétan spanyolul válaszoltak az angol levelemre, Dél-Spanyolországgal vmi speckó egészségügyi egyezmény kell ahhoz, hogy mehessünk, mármint az egyetemek között (április)

Alma Mater Studiorum-University of Bologna, Olaszország - ők meg olaszul válaszoltak, és ide kell is olasz tudás (április)

University of Porto, Portugália - ide, mivel nyáron szerettem volna menni, már márciusig jelentkeznem kellett volna, így már csak várólistára tudtak tenni (április)

Universidade do Algarve, Portugália - Covid miatt nem fogadnak (április)

Istanbul University Faculty of Medicine, Törökország - na és végül ide mentünk (április 20-a körül)

Előző év októberében kezdtem el gyakorlati helyet keresni. Annyira akartam, hogy összejöjjön. Miután a skandináv országok kioffoltak, úgy döntöttem, hajlandó vagyok feléleszteni a gimi óta szunnyadó német tudásomat is, csak hadd menjek valahova. Sokkal több honlapot bújtam, mint ahány e-mailt írtam, eleinte még próbálkoztam lebeszélni a különböző egyetemeket a nominációról, aztán ha megláttam a honlapjukon, már inkább nem is írtam nekik. Összesen több mint 50 e-mailt írtam, felére nem érkezett válasz, kb. 5 esetben nem a megfelelő személynek írtam, és ők irányítottak tovább (vagy nem). És ebbe nem számoltam bele a hazai Erasmus irodának írt leveleimet, mert persze az is volt egy-két tucat. A fentebb listázott szenvedéseim arra jók, hogy a következőket tudd:

1. Kezdd el időben keresni a gyakorlati helyet.

2. Ne éld bele magad túlságosan, ha egy e-mailedre válaszolnak, mert lehet, hogy a következőre már nem fognak.

3. Meg úgy általánosságban ne nagyon éld bele magad semmibe.

4. Németországba kell német, Franciaországba francia nyelvtudás, a többi helyen elvileg rendben vagy angol nyelvtudással, de vannak kivételek (pl. a bologniaiak kértek tőlem olasz nyelvtudást, de szinte teljesen biztos vagyok abban, hogy hallottam már hallgatókról, akik ott voltak, és egy cseppet sem tudtak olaszul).

5. Tarts több vasat a tűzbe.

6. Ne rakd túl magasra a lécet. 

7. Szánj időt az összes egyetem weboldalának böngészésére, és ha nem vagy biztos benne, melyik elérhetőségre kellene írnod, írj mindenhova, hátha az egyik bejön.

Miért pont Törökország?

Ha elolvastad a bevezetést, már tudod a választ. Ha nem, akkor jól tetted. Elmondom most. 10 különböző ország még több különböző városának írtam, és ez volt az egyetlen pozitív válasz. A törökök egyből azt írták, hogy oké, mehetünk, fogadónyilatkozatot is küldtek. Korábbi kudarcaim miatt ebbe sem mertem beleélni magam, akkor nyugodtam meg, amikor az application form és a learning agreement minden fél által ki volt töltve és alá volt írva, vagyis MÁJUS VÉGÉN. Igen, októbertől májusig tartott ez a zseniális küzdelem, de sikerült. Ezért gondolom, hogy alsóbb évfolyamokon könnyebb lehet kijutni, mert a keresési procedúra volt ennyire reménytelen, persze jó annak, akinek egyébként nem jönne össze ott elég pontja. Viszont látható, hogy hiába nem volt helyosztó, én is oda mentem, ahova sikerült, nagyon nem oda, ahova eredetileg szerettem volna. 

Újabb elintéznivalók

Nem szeretném, hogy minden olvasó depresszióba essen, lesz ez még jó is, de azért az első kint töltött napok nehézségeit is le fogom írni. 

Ötödév után két hét csak a nyári szünet, a hatodév július közepén elkezdődik. Nyaralgattam, aztán ahogy visszaértem, kezdhettem is pakolni. Hogyan pakoljon be az ember mindent, amire az elkövetkező két hónapban szüksége lehet, ráadásul mindezt egy maximum 20 kg-os bőröndbe?! Mit vigyünk és mit vegyünk meg ott? Mi lesz a szálláson? Vigyünk-e hajszárítót, fürdőszobai kellékeket, kajás dobozokat, gyógyszereket, könyveket, tanulnivalót?

Még kiutazás előtt kellett kötni biztosítást (ez feltétele volt az Erasmus szerződés megkötésének is, ami pedig a kiutazás előtti utolsó lépés). Nem csak baleset-, de felelősségbiztosítást is. Visára szerencsére ennyi időre nem volt szükség. Repjegyeket időben el kell kezdeni nézegetni, a párom egy hónapon keresztül minden nap megnézte, mire lett olyan árban, hogy lecsaptunk rá. Igen, együtt mentünk ki, ami bizonyos szempontból jobb, más szempontból rosszabb, mint egyedül. Azért én örülök, hogy nem voltam teljesen magamra utalva, de így nem is voltam kénytelen annyit szocializálni, mint amennyit egyedül kellett volna. Nézegettem, milyen lehetőségeink vannak a zöld utazásra, de az egynapos út Románián és Bulgárián keresztül úgy, hogy ha nem érjük el a csatlakozást, ott kell valahol aludni, annyira nem tűnt csábítónak. Ha nyugatabbi helyre mentünk volna, biztosan a vonatozást választom.

Szállást az ottani egyetemen keresztül szereztünk. Most már tudom, hogy sokkal olcsóbban ki lehetett volna jönni, ha magunknak keresünk, de annyira elegem volt már, hogy a könnyebb (és drágább) utat választottam.

Valahogy így nézett ki az első két-három napunk: két órával indulás előtt ott lenni a reptéren, két órát üldögélni, két órát repülni, hosszú sorokban állni (komoly útlevél ellenőrzés volt), várni a bőröndre, buszt keresni, ami bevisz a központba, tört angolsággal piaci árusokhoz hasonlóan az útirányt kiabáló törökök, felhőkarcolók, autópálya a város közepén, Google Mapsszel való tájékozódás Törökországban (nem ajánlom), találkozás a szállásadónkkal, elképesztően meredek utcák, macskák, török akcentus, zsúfoltság, tömeg, izzadtságszag a villamoson, de klimatizált metró, ahova percekig tart leérni a mozgólépcsőn, olyan mélyen van, török alapszavak elsajátítása, tömegközlekedési bérlet nehézkes megszerzése, ottani Erasmus iroda, diákigazolvány, ajándékcsomag, török kórházak, tanulmányi osztály keresése, orvosok keresése, angolul tudó orvosok keresése, török portásoknak kézzel-lábbal való mutogatás, angoltudás hiánya, külföldi SIM-kártya, török nyelvű és kezelési költséget felszámoló ATM-ek és szembesülés azzal, hogy a legtöbb helyen nem lehet kártyával fizetni, pénzügyek, pénzügyek és pénzügyek...

Lehet, hogy ebből nem jön át, de nagyon stresszesek voltak az első napok, annyi elintéznivaló van és megannyi kommunikációs akadály. 

Pro tipp: Revolut használata. Olyan országokban, ahol ténylegesen lehet is kártyával fizetni, még jobb, de itt sem tudom, mihez kezdtünk volna nélküle. Egy pillanat alatt tud pénzt váltani kedvező árfolyamon (főleg, ha nem hétvégén csinálod), nem kell készpénzzel bohóckodni, valutaváltóhoz járni, ami elég nagy lehúzás, egyszóval életmentő cucc. Ide kérheted az Erasmus ösztöndíjat is, és akkor nem a forintos bankkártyádra küldik, amiből nem jönnél ki valami jól, mert az euró átváltódna forintra, aztán meg válthatod vissza vagy másik pénznembe.

Befejezés

Hogyan lehet befejezés, ha még tárgyalás sem volt? Ez az élménybeszámoló olyanra sikerült, mint a török szappanoperák záró jelenete, ami igazából egy félbevágott jelenet, hogy muszáj legyen azonnal megnézni a következőt. Nem ez volt a célom, de így is elég hosszú lett. Szívesen leírom, milyen volt az a külföldön töltött két hónap, ha valakit érdekel, de majd máskor. Mondjuk nem lenne sok köze ahhoz, hogy hogyan éljük túl az orvosit, emiatt nem érzem teljesen ide tartozónak. Na majd meglátom.

Remélem hasznos volt valamennyire az, amit itt összehordtam, és azt is remélem, hogy lesz esélyetek megtapasztalni ezt az életre szóló élményt.

Végezetül pár hely, ahova sikerült az évfolyamunknak eljutnia sebészet szakmai gyakorlatra: Bécs, Burgsteig, Innsbruck (Ausztria), Róma, Padova, Palermo, Verona (Olaszország), Poznan (Lengyelország), Ljubljana (Szlovénia), Funchal (Portugália), Oulu, Tampere (Finnország)             

Ebben a bejegyzésben két fontos témát szeretnék ötvözni, hogy ennyivel is előrébb legyünk, mivel egyébként ritkán jut időm a blogírásra.

Az egyik téma, hogy mely tárgyaknak van valóban értelmük akár a későbbi egyetemi évek, akár az orvosi pálya szempontjából. Ha valaki mindenképp ötösökre hajt mindenből, nem biztos, hogy ezzel a tudással sokra megy, de talán másképp tanuljuk azt, amit vizsga után egyből el is felejtünk, és igazából el is akarunk felejteni, és megint másképp azt, amire emlékezni akarunk. Ami fontos. (Az alapozó tárgyakról, vagyis az első három év tárgyairól fogok írni, negyedévtől már különböző klinikai orvosi szakterületeket veszünk végig, ezekre nem térek ki.)

A másik téma az ehhez a fergeteges tudáshoz való hozzáférés különböző módjai, avagy kell-e tankönyvet venni, vagy nem. Na ennek a bejegyzésnek a profok biztosan nem örülnének, ha látnák. Korábban írtam, hogy körülbelül 100.000 forint megy el az első félév elején könyvekre... nos, a többi négy évem alatt összesen nem költöttem már feleennyit sem könyvekre.

A tárgyak nevei a 2017-es nómenklatúra alapján fognak szerepelni, valamint a kötelező tárgyak listája is, ami sokat bár nem, de valamennyit biztosan változott. Ezért előre is elnézést kérek. Szoktam néha az új curriculum reformjainak böngészésével tölteni az időm a neten, de ez most nem egy olyan pillanat.

Anatómia: azért ezzel kezdem, mert az első két évben e tárgy gondolatával kel és fekszik az orvostanhallgató. Akkora szám ebből leszigorlatozni, hogy anyukám még a facebookra is kiírta, amikor megtörtént.

Elsőéves voltam, amikor a szike és paragrafus nevű választható tárgy egyik órája elmaradt, és én és egy másik lány nem olvastuk a Neptun üzeneteinket, ezért legalább húsz percet vártunk a tanárnőre, addig pedig beszélgettünk (aztán meg hazamentünk - tanulság: naponta csekkold a Neptunt). A sztori több sebből vérzik, egyrészt emlékeim szerint ötödéves volt és sebészetet tanult, márpedig a sebészet negyed- és hatodéves tárgy, a másik meg hogy a vesét tanulta, ami meg nem sebészeti téma, hanem urológiai. Mindegy, a lényeg hogy a vese anatómiájáról voltak rajzai, és azt mondta, az anatómia nagyon is kell majd szigorlat után is. Lehet ötödévesként az anatómiának érződött, amit ő tanult, bár én is ötödéves vagyok, és emlékszem milyen volt az anat... és hát nem ilyen. (Vagy azóta változott, és már nem kell anatómia urológián/sebészeten? Ez sem kizárt, egyre könnyebb abszolválni az orvosképzést.)

Első két évben mindannyian meg voltunk győződve arról, hogy az anatómia az orvostudomány alapja. Bár a többi tárgynak, úgy érződött, nem sok köze van a választott szakterületünkhöz, de legalább az anatómia tartotta bennünk a lelket - az legalább az emberi testről szól. Azt hittük, ez képezi majd tanulmányaink alapját. Elég nagy tévedés volt.

Erre harmadévben derült fény patológián, amikor még úgy fogtuk kezeinkben a bonctermi preparátumokat, hogy volt még némi anatómia tudás a fejünkben, a patológusok meg nevettek egyet és azt mondták, ne latinul beszéljünk. Nem kellett tudni a szervekről semmit, csak felismerni. Amit anaton bevágtunk latinul, azt maximum leegyszerűsítve és magyarul kérték számon. Senkit sem érdekelt a fossa pterygopalatina és a limbus fossae ovalis, elég volt annyi, hogy ez a koponya, az meg a szív. Nem azt mondom, hogy a patológusok nem tudnak semmit, hanem azt, hogy amit anatómián tanítanak, az nem fontos. A legkisebb apróbetű nem fontos. A temérdek sulcus, fossa, crista, ramus és tuberositas nem fontos, nem gyakorlati tudás. Amit patológián tanítanak, az már inkább. Ott már fel kell tudni ismerni egy infarktust. Persze, aki nem lesz patológus, az sosem fog látni kipreparált szíven infarktust, így ez is inkább csak érdekesség. Emlékszem, első pár héten hogy tanultuk a csontokon lévő legkisebb tapadási helyek, kiemelkedések és lyukak neveit... de hogy minek? Hogy erősítsék a felsőbbrendűség-érzést, amiért sehol máshol nem kell ennyit tanulni?! Ettől nem leszünk jobbak, csak pazaroljuk az értékes óráinkat hülyeségekre.

Szociológián mondták, hogy az első két évnek nem az a lényege, hogy tudást adjon át, hanem hogy megszűrje a hallgatókat, és csak az igazán elkötelezettek maradjanak, belőlük váljon csak később orvos. Így is fel lehet fogni, bár egy orvoshiánnyal küszködő országban ez sem egy logikus dolog.

A szövet- és fejlődéstan, amit mi még együtt tanultunk az anatómiával,  mára már külön tárgy lett. A szövettannak van értelme, legalábbis azért, mert patológián is kell majd. A fejlődéstannak lenne, nőgyógyászaton például nem ártott volna emlékezni rá, de nyilván senki sem emlékszik. Ezt sem úgy kell elképzelni, hogy az egész fejődéstanra, csak az elejére. DiGeorge szindrómánál is például ha valaki tudja, mi fejlődik a 3-4. garattasakból, ki tudja következtetni a tüneteket és nem kell magolni. Körülbelül ennyi. Apróságok.

Biofizika: onkológián előjött a röntgen és részecskesugárzás, tétel is volt belőle. A többi maximum érdekesség. Én szerettem a biofizikát, de legtöbben utálták. Utóbbiaknak mondom, hogy nem baj, el lehet felejteni.

Biokémia: bizonyos tárgyakon jól jött, hogy valamennyire emlékeztem a makrotápanyagok anyagcseréjére, segíthet egyes dolgok megértésében, bár ami fontos, azt úgyis újra és újra megtanuljuk több tárgyból is. Engem személy szerint nagyon érdekel a táplálkozás, ezért is támogatom a biokémiai ismeretek egy részének megjegyzését, de akinek nem inge, ne vegye magára. Enélkül is meg lehet csinálni.

Élettan: ez a patológia alapja, sokkal könnyebb megtanulni és megérteni a hibás működéseket, ha a fiziológiásat már tudja az ember. Nem akarok túlozni, de nagyjából ez az egyetlen fontos tárgy az első két évben. Fontosabb, mint az anatómia. 

Persze, úgyis elfelejtjük, de jó, ha ott a könyv és újra ki tudjuk nyitni. Legalább amíg rendesen megtanuljuk a patoszt. És ez tényleg érdekes is. Tudom, túlságosan belemélyülünk, mint mindenbe ezen az egyetemen, és annak már megint nincs értelme, de ez van.

Az orvosi biológia, kémia és molekuláris sejtbiológia soha többé nem kerül elő az egyetemen és később sem. Ha nem kutatóorvosnak készül az ember, már elsőévesként is érzi, hogy azért ez nem a hasznosítható tudás kategória.

A magtudos tárgyakra sem épül semmi, de attól még szerintem van értelmük. Sok idős orvoson látszik, hogy nem tanult az egyetemen orvosi kommunikációt.

Patológia: EZ AZ ORVOSTUDOMÁNY ALAPJA. A patológia tankönyvben minden (!) benne van. Onkológia, hematológia, immunológia, gasztroenterológia, nefrológia, kardiológia, genetika, pulmonológia, nőgyógyászat, urológia, endokrinológia, neurológia, bőrgyógyászat, stb. Ha csak egy valamit tanul meg jól egy orvostanhallgató, akkor az ez legyen. Bármilyen későbbi klinikai tárgynál bele lehet lapozni a könyvbe. Nincsenek benne terápiák, legalábbis gyógyszerek semmiképp, de a betegségek leírása igen. Ez egy erős alap, azt hiszem, minél jobban elsajátítja valaki harmadévben, annál könnyebb lesz később sok minden. 

Farmakológia: ebből is minden kelleni fog a későbbiekben, és még több is. Milyen jó, hogy harmadévben végre tényleg tanulhatjuk az orvostudományt, két év felesleges szenvedés után. :-)

Kórélettan: ez a tárgy igazából csak ismétel és szintetizál, élettan is, patosz is, a belgyógyászatot is megalapozza. Nem sok újat tanulunk itt, de még sokszor előjön majd. Van értelme.

Mikrobiológia: bár könnyű azt hinni, hogy ennek csak akkor van értelme, ha valaki mikrobiológus akar lenni, infektológián szépen visszaköszön majd sok minden. Ha mást nem is, de az antibiotikumokat nagyon fontos megtanulni, bár az úgyis lesz farmakból is. Minél jobban tudja valaki a mikrobit, annál inkább magától értetődik majd az infekt.

Műtéttan: nem csak akkor van értelme, ha valaki manuális szakmában tervez elhelyezkedni. A műtőben minden orvostanhallgatónak illik tudnia viselkedni, és bár ez egyeseknek magától értetődő, év elején láttam külföldi ötödéves hallgatókat a sterilre könyökölni...

Immunológia: hááát lesz majd később immunológia a belgyógyászat keretein belül, az klinikai, ez elég elméleti. Nem hiszem, hogy szükséges tudás egy klinikusnak, inkább a kutatók asztala.

Genetika: nem mondom, hogy nem jön újra elő sok-sok genetikai betegség gyerekgyógyászaton, de elég majd ott megtanulni. Ez inkább csak érdekesség, de egész jól ötvözi az elméletet a gyakorlati tudással, vannak kutatós oldalai, de tanítanak pár betegséget is. Később a klinikai genetika hasonló lesz, de nem annyira épülnek egymásra. Ott csak pár random betegséget kell bevágni.

Propedeutika: EZ KELL! Figyelj, amennyire csak tudsz, és úgy tanuld meg, hogy erre később is emlékezz. Negyed-ötöd-hatodévben építenek erre a tudásra, számítanak rá, úgy kezelnek majd, hogy ezt te már tudod. Szóval legjobb, ha így is van. Máshol sajnos nem fogják megtanítani. Ismételni felületesen igen, de megtanítani nem. És ez tényleg fontos, akármilyen orvos is leszel, ha klinikumban helyezkedsz el, kell tudni beteget vizsgálni.

___________________________________________________________________________________________

Első év után nem sok könyvet vettem már. Patológia, az a biblia, mint már írtam. Farmakológia. Műtéttan. Ennyi.

A klinikai tárgyakat lehet könyvből tanulni, de nem kell. A bőrgyógyászatot én onnan tanultam, 900 oldal körül van, mások a kidolgozottból, ugyanúgy ötöst kaptak. Pár hetes blokk alatt tudni kell bánni az idővel. Onkológiát az általános tételsoron kívül szintén könyvből tanultam. Gyerekgyógyból jó a differenciáldiagnosztikai könyv, pszichiátriából és kardiológiából pedig a jegyzet (de előbbiből egy bizonyos részt a nagy könyvből kell tanulni). Ezek viszont mind hozzáférhetőek online és ingyen, bár ezt nem kellene reklámoznom. Kivéve a kardiológia, azt megvettem, és nagyon jó, benne van minden tömören és érthetően - mondjuk nem valami motiváló, hogy a szakvizsga anyagot is meg kell tanulni negyedévben. 

Belgyógyászatból még nem vettem meg, de szigorlatra, meg a későbbiekben tervezem megvenni a híres Tulassay-t. Más könyvet nem veszek idén, hatodévben pedig nem kerül elő olyan tárgy, amit korábban ne tanultam volna, szóval ennyi könyvvel abszolválni lehet az egész orvosi egyetemet.

Korábbi bejegyzésem az első év elején vásárolt könyvekről itt érhető el: https://hogyaneljuktulazorvosit.blog.hu/2018/07/14/szukseges_konyvek 

Rengetegen olvastátok az előző bejegyzésem, nem is értem, hogyan jutott el ennyi emberhez, de nagyon örülök neki. Remélem, olyanok is vannak köztetek, akiket közvetlenül érint és hasznukra lesz.

Próbáltam rátérni a heti egy új bejegyzésre, szemmel láthatólag nem sikerült. Most a harmadik vakcina utáni lázas vergődésből új erőre kapva látok neki.

Ebben a bejegyzésben leírom, milyen tárgyakat vettem fel és mik a tapasztalataim. Természetesen csak az általam felvett tárgyakról tudok véleményt mondani, úgyhogy ez nem egy "kalauz az összes választható tárgyhoz" jellegű írás lesz. Olyan sajnos nincs is. Keringenek táblázatok a választható tárgyakról különböző chat csoportokban, de azokban sincs sajnos benne az összes. Pedig hasznos tud lenni, ha előre tudod, mi a követelmény, és nem csak a hivatalos honlapról, hanem hallgatótársaidtól is, mert néha egészen távol áll egymástól a két nézőpont.

Korábban írtam, hogy első két évben fölösleges számolgatni a krediteket. Itt vagyok ötödévesként az összes szükséges kredittel, és már arra kell figyelnem, nehogy túl sok kreditem legyen - mert azt ki kell fizetni -, ha fel akarok venni valamit. Márpedig akarnék, mert sokkal szerteágazóbb lett a választék és mindenki találhat számára érdekes témát. Arra buzdítalak, hogy ne csak letudni akard a kötelező köröket, hanem tényleg válassz olyan tárgyakat, amik valamilyen módon a hasznodra válnak. 

1. szemeszter

Az orvosi biofizika matematikai és fizikai alapjai 

Orvosi kémia alapjai

Latin nyelv I. nem ajánlom

Ezekről az első szemeszterben felvett tárgyaimról inkább nem is nyilatkoznék. Itt még az instruktorok terelgettek minket az általuk helyesnek tartott irányba, még nem tudtunk semmit, így nem is alkottunk önállóan véleményt. Ők pedig - jó szándékból ugyan, de - általában az ingyen ötösök felé irányítottak. Nincs semmi gond ezzel, csak ha már heti másfél órát minden félévben be kell áldozni az időnkből, töltsük minél hasznosabban. 

A fizika alapjai a gimis fizikát ismételteti, ami mind szép és jó, azt leszámítva, hogy semmi hasznát nem fogod venni az egyetemen. A későbbiekben ugyanis biofizikát fogsz tanulni, és a tananyag nem is állhatna távolabb a gimis fizikától. Nem kell megijedni, szerintem ez pozitívum. :-)

(Viszont nagy plusz, ha a kreditszerzésre hajtasz, hogy a fizika alapjai csak első pár hétben van az esti órákban, vizsgaidőszakban nem jelent plusz terhet.)

A kémia alapjait a kötelező kémiával párhuzamosan felvenni nem sok értelme van, csak kredit és az ingyen ötös.

A latinról pedig már fölösleges beszélnem, mert bár maga a tárgy is fölösleges, tekintettel arra, hogy anatómiából sokkal feszítettebb a tempó és már tudtam anatból, mire latinon előjött, így célját, miszerint segítsen az anatban, nem érte el, most már orvosi terminológia néven beépült a kötelező curriculumba. Remélem, hasznosabb, mint nekünk volt.

2. szemeszter

Szike és paragrafus: az orvosi tevékenység speciális problémái a jog tükrében ajánlom

Második félévben elkezdtem a saját fejem után menni és felvettem ezt. Itt aztán lehet ismerkedni, mert elsőstől hatodévesig mindenféle hallgató felveszi ezt a tárgyat. Bár lehet, hogy felsőbb évesként már csalódás lenne, mert akkor talán már több orvospert várnék, és arról kevésbé esett szó.

Küzdeni kell érte a Neptunban, kb. 12 helyet nyitnak, de megéri. Akkora reklámot csináltam neki, hogy apránként szerintem a csoportom fele teljesítette ezt a tárgyat. 

Ilyen vitatott témák vetődnek fel, mint béranyaság, abortusz és eutanázia. Anno úgy éreztem, végre egy tárgy, ahol gondolkodni kell, mivel az első két év egyébként sajnos erős magolás. A tanár rendkívül kedves, egyébként jogász, és az órák inkább beszélgetősek, mint előadás jellegűek. Aki pedig nem olyan órán felszólalós típus, az legalább óra után, a NET-től a Tömő felé a sötét Orczy parkon át sétálva tovább elmélkedhet a felvetett kérdéseken - én legalábbis így tettem. 

A követelmény egy prezentáció, ami eszköz arra, hogy a kedvenc témádba még jobban beleásd magad. 

3. szemeszter

A jelnyelvi kommunikáció I. ajánlom

Ezt a tárgyat egy siket ember tartja, persze tolmáccsal. Azt gondolom, rendkívül fontos, főleg leendő orvosként, hogy mindenféle témában érzékenyítsük magunkat, ez is ilyen. Nagyon hasznos lenne, ha ténylegesen tudnánk jelelni, de sajnos akármilyen élvezetes is volt ez a tárgy, később elfelejti az ember, hacsak nem gyakorolja. Azt meg nincs kivel. 

Engem régóta érdekel a jelnyelv, az ABC-t például már korábban is tudtam - mindez a Switched at birth c. sorozat hatása -, ezért szomorúan konstatáltam, hogy itt ténylegesen jelelni nem tanítanak meg, inkább csak orvosi szaknyelvet. 

4. szemeszter

Hátrányos helyzetű populációk egészségi állapota

Molekuláris biológiai módszerek ajánlom

Orvostörténet

Az első szintén érzékenyítő tárgy, annyira nem volt maradandó élmény, kivéve amikor elvittek egy hajléktalan szállóra - de az nagyon.

A molbi módszerek is amolyan ingyen ötös tárgy, nem kötelező a jelenlét az előadásokon, a követelmény pedig egy beadandó az egyik témájából. Persze, van aki azt is úgy szerzi, nem is vagyok benne 100%-ig biztos, hogy bárki elolvassa a több mint száz fogalmazást, de ha csak abba teszel egy kis munkát, az is érdekes lehet. Én például a klónozásból írtam a beadandóm, és tény, hogy a többi előadáson még csak ott sem voltam, de ebbe az egy témába komolyan beleástam magam. 

Az orvostörténet, bár jelenléti íves, valamiért egy olyan tárgy, amit mindenki felvesz. Még orvostörténeti múzeumba is elküldenek. Az órák, ha nem demózol a héten más ezerszer fontosabb tárgyból, tudnak érdekesek lenni. 

5. szemeszter

Molekuláris orvostudományi kutatások

Nyári Egyetem ajánlom

A molbi kutatásokat úgy is fel lehet fogni, mint molbi módszerek II., csak hosszabb beadandót kell írni. A multifaktoriális jellegekből és betegségekből írtam, ez egy fokkal kevésbé volt izgi. 

A Nyári Egyetem talán egyedülálló lehetőség, amivel azok a hallgatók találkozhattak, akik az egyetem 250. évfordulójának évében a sotén tanultak - amiről valószínűleg mindenki hallott, van már saját egyetemi vonatunk is és a csapból is a jubileumi évforduló folyt, sőt ebben az évben a Klinikák 3-mas metrómegálló is Semmelweis Klinikákra lett átnevezve, ami sajnos csak kisebb betűkkel fér ki.

Nem biztos, hogy lesz még ilyen lehetőség, pedig jó kis ingyen kredit. Ez nem teljesen igaz, az időnkért járt a kredit, egy napra kaptunk talán kettőt. Ellenőrizték a jelenlétet és mindenféle érdekes és kevésbé érdekes előadást lehetett hallgatni. Elhívták például Hormonmentes Jankát és és Pál Ferit, ők kifejezetten jó előadásokat tartottak. Voltak szárazabb, a leendő szakterületeinkhez közelebb álló előadások is, bár azok valahogy nem tudtak annyira érdekelni. A következő évi Nyári Egyetem pedig már kicsit túl politikaira sikeredett. 

6. szemeszter

Bevezetés a tudományos diákköri munka alapjaihoz

TDK munka ajánlom

Betegbiztonság

Geriátria

Klinikai embriológia

Ebben a szemeszterben bedurvultam. Ennyi választhatót felvenni... Igazság szerint első két évben az éltetett, hogy a felsőbb évesek azt mondták, harmadévtől minden happy. Igazat is mondtak, csak mire én odáig eljutottam, megváltoztak a dolgok. Lehozták a farmakológiát negyedévről, és ezzel véget is ért a Hawaii dizsi napfény. Pontosabban el sem kezdődött. Ettől függetlenül lemaradásban voltam kredit ügyileg, mert elvileg minden félévben 30 körül kéne lennie, és én ezt a számot általában alulról közelítettem csak meg. Ezért úgy döntöttem, belehúzok. (A csoporttársaim a 2-3. szemeszterben legalább két választható tárgyat felvettek, és kilógtam a sorból. Utólag nézve a dolgokat, ez cseppet sem probléma.)

A bevTDK-ról valamiért azt mondták nekem, hogy kötelező, ha TDK-zni akarok, de nincs így. Nekem érdemben nem segített semmiben, jelen kell lenni az órákon, a követelmény beadandó, amit az irodalomkutatásból és az állatkísérletek etikai vonatkozásairól írtam. 

A tudományos diákköri munka arra jó, hogy az ember megtanul kutatni, már akit ez érdekel, elmehet konferenciákra és egy nyertes TDK Konferencia remekül mutat az önéletrajzban - az a hír járja, hogy ha valaki pesti klinikán akar majd dolgozni, elvárják a korábbi tudományos diákköri tevékenységet (és a későbbi tudományos munkát is). Nekem nem volt szerencsém a témavezetőkkel, tudományos diákköri karrierem ebben a félévben indult, de a következő félévben már tovább is álltam új témavezetőhöz. Akivel, mondanom sem kell, hogy szintén nem volt szerencsém. Hihetetlen, mekkora különbség van témavez és témavez között... Témavezetőt válassz, ne témát! 

A betegbiztonság az ultimate ingyen kredit online tesztírással.

A geriátriát azért vettem fel, mert hétvégi tárgy, talán egy hétvége alatt lezavarták, úgyhogy nem interferált a vizsgaidőszakkal. Mivel az orvostudomány nagy része egyébként is az idős emberek ellátásáról szól, egész egyszerűen azért, mert ők szorulnak a leginkább rá, nem látom különösebb értelmét külön felvenni egy tárgyat, ami erre fókuszál.

A klinikai embrit azért vettem fel, mert azt hittem, érdekel, de amikor órákon át hallgathattam az embrió fejlődésének bonyolult lépéseit - természetesen latinul -, meggondoltam magam. Az már anatból is épp elég volt. Emlékszem, már vizsgaidőszak után, nyáron írtam ebből az ötoldalas beadandómat, aminek írását kifejezetten élveztem. A meddőségről, in vitro fertilizációról és további méhen kívüli megtermékenyítési lehetőségekről szólt.

7. szemeszter

TDK munka ajánlom

Klinikai gasztroenterológia

Stresszkezelés elmélete és gyakorlata ajánlom

Komplementer eljárások az evidenciák tükrében ajánlom

Mentorprogram ajánlom

A koronavírus okozta járványügyi veszélyhelyzettel összefüggésben ellátott feladatok

Nyári Egyetem ajánlom

A TDK munkát és a nyári egyetemet nem taglalom tovább. A klingasztro tény, hogy engem érdekel, de mivel nem kellett jelen lenni, ezért nem is voltam. Annyira, úgy tűnik, mégsem érdekel. Ingyen ötös. 

A stresszkezelést már évek óta próbálom felvenni, de mivel ugyanúgy 12 körüli létszámmal indul, mint a jog (szike és paragrafus, de én így hívom, végül is erről szól), de még népszerűbb, szinte lehetetlen bekerülni. Aztán mégis sikerült, nem is bántam meg. Nagyjából azt kaptam, amire számítottam. Magtud intézet jellegű órák (mint amilyen a kötelező tárgyak közül a szociológia, orvosi kommunikáció és pszichológia), körben ülünk (kivéve, amikor Zoomon...), megbeszéljük az érzéseinket. Stresszkezelési technikákat is tanítanak, mint amilyen a FILÉ, relaxációs gyakorlatokat is végzünk, kellemes időtöltés. Az ilyen órákat valaki vagy szereti, vagy nem, semlegesnek nem szokták gondolni, úgyhogy ha a kötelező tárgyaknál kiderül, hogy neked bejön, ajánlom ezt a tárgyat is. És akkor is, ha nehezen birkózol meg a rengeteg stresszel, ami az egyetemen ér.

A következő egy komplementer medicinás tárgy, amit rendkívül fontosnak tartok ebben a gyógyszer- és tüneti terápia-orientált társadalomban. Nem csak azért, mert egyre több tudatos beteg van, aki érdeklődik az alternatív megoldások iránt, hanem azért is, mert orvosként kell, hogy legyenek ismereteink az alternatív lehetőségekről is, vagyis kéne, hogy elmondhassuk pácienseinknek, mi az, amit semmiképp sem ajánlunk, és mi az, amivel viszont érdemes próbálkozni. Olyan dolgokról van itt szó, mint betegközpontú gyógyítás, fitoterápia, táplálkozástudomány, mozgás, stresszkezelés és hagyományos kínai orvoslás. Vannak gyakorlatok, amiken ki is próbálhatunk egyes dolgokat, például vezetett meditáció, 3-1-2 meridián torna, fül akupunktúra és pilates. 

A mentorprogram azoknak jó, akik szeretnének segíteni elsősöknek eligazodni az egyetem bonyolult és kihívásokkal teli világában - voltam mentor, de úgy éreztem, az kevés, ezért kezdtem el írni ezt a blogot. 

A koronavírusos tárgyat a járvány kitörésekor hozták létre azoknak a hallgatóknak, akik valamilyen módon legalább egy héten át részt vettek a járvány elleni védekezésben, hogy ezért kreditekkel jutalmazhassanak minket. Ez a munka lehet tesztelés és osztályos segédápolói munka, akkor is kaptunk érte kreditet, ha kirendeltek, és akkor is, ha önként dolgoztunk. Én az OMSZ-nál önkénteskedtem a második hullám idején két hetet, később pedig minden hétvégén, így volt összeegyeztethető a sulival, de oda már nem mehetek, mert már kirendelések zajlanak, felsőbb éveseket pedig kórházi osztályokra rendelnek ki, nem a mentőszolgálathoz. (Zárójelben megjegyzem, hogy ez az "önkénteskedés" jogosulttá tett minket járványügyi ösztöndíjra, tehát pénzt kaptunk érte. Nem tudom, miért önkénteskedésnek hívjuk.)

8. szemeszter

TDK munka ajánlom

A koronavírus okozta járványügyi veszélyhelyzettel összefüggésben ellátott feladatok

Ennyi volt, és valószínűleg nem is fogok már több választható tárgyat felvenni.

Amihez nem írtam, hogy ajánlom, de azt sem, hogy nem ajánlom, az nem olyan hasznos, de ingyen kredit. 

További, általam javasolt tárgyak:

... ami hasznos

Demonstrátori munka: sok idő és kevés pénz, de sokat lehet belőle tanulni arról a tárgyról, ahol demonstrátorkodsz.

Klinikai munka: bejárhatsz általad választott osztályra és még kreditet is kapsz érte. Bár fizut nem. Nagyon helyfüggő, van, ahol segédápolóként végzed az ingyen munkát, de van olyan is, ahol be vagy osztva egy orvos mellé, követheted és abból nyilván rengeteget tanulsz is. Az elvárt jelenlét hasonlóan intézményfüggő. 

Moszkító kurzus: a kötelező tárgyakon belül ugyan never ever, de itt megtanulhatsz vért venni. 

Szaknyelv: angol, német, francia, orosz, kezdőtől haladóig. 

... ami érdekes

Orvosi antropológia: olyan témákat ölel fel, mint a gyógyítás és a táplálkozás kultúrája, szexualitás, élet és halál, komplementer medicina, viszont soknak tűnik a követelmény, ezért nem mertem bevállalni.

A reprodukció kulturális különbségei: kiscsoportos, évek óta próbálom felvenni, de nem sikerül. Párválasztás, párkapcsolatok, mono- és poligámia, várandósság, szülés és hasonló témák körüljárása.

Istenhit és ész az orvostudományban: mindig más-más előadók és témák, ebben a félévben volt például a szerelem biokémiája (Dr. Glovicki Eszter előadása a szerelem hormonjairól három részben megtalálható a Youtube-on, csak ajánlani tudom), abortusz, magyarság, indiánok kiirtása, holokauszt és afrikai missziók. 

... éééés ami mindkettő

A terhesgondozás elmélete és gyakorlata

Az öngyilkossági veszélyállapot felismerése és megelőzése

Életmód orvoslás

Praxisszervezési ismeretek 

Vakcinológia

Bevallom, az utóbbi kategóriánál a saját érdeklődési területeimnek megfelelő tárgyakat soroltam fel, és ez mindenkinek más. Ha sebész, onkológus, aneszteziológus, kardiológus, nőgyógyász, háziorvos, belgyógyász, patológus vagy szinte akármilyen más orvos szeretnél lenni, biztos akad az érdeklődési körödnek megfelelő választható tárgy. Jó böngészést kívánok!

Kedves idetévedők! :-)

Két nap múlva vizsgázom nőgyógyászatból, mi jobb dolgom lehetne most, mint írni egy blogbejegyzést. 

Annak, aki először olvas: ötödéves orvostanhallgató vagyok a sotén. 

Három éve kezdtem el írni ezt a blogot, 2018 nyarán, akkor született is három bejegyzés, azóta semmi. Megmondom őszintén, azt hittem, a blogolás divatjamúlt és senki sem olvassa, vannak már youtuberek, insta influencerek meg mindenféle értékes időtöltési lehetőség a mai fiataloknak - most mégis véletlenül idetévedtem, és azt vettem észre, hogy több mint kétezren olvastátok az egyik bejegyzésem.

Persze, ez három év alatt nem nagy teljesítmény, mégis örömet okozott. Nem osztottam meg sehol a blogom, úgyhogy nem gondoltam, hogy rátaláltok, de ha három éve sikerült, megpróbálom most is, miért is ne.

Ez a bejegyzés azokról a dolgokról fog szólni, amiket bárcsak tudtam volna korábban, majd meglátjátok, miért. 

1. NEM SZÁMÍTANAK A JEGYEK

Ezt a legnehezebb elhinni, mégis ezt a legszükségesebb hallani.

Ha már elkezdted az egyetemet, neked is ismerős a vizsga előtti gyomorgörcs, hasmenés, kihagyott étkezés, a szimpatikus túlsúly, ami lehetővé teszi, hogy pár óra alatt átolvass félévnyi anyagot és még meg is maradjon belőle valami, a latin nyelvű álmok, az insta sztorik a barátaidról, akik buliznak, te pedig három hónapon keresztül az íróasztalodnál ülsz egy könyv fölött vagy a monitor előtt és tanulsz. Nem baj, ha csak túl akarod élni. Senkit sem fognak érdekelni a jegyeid, főleg nem azok, amiket az első két évben szereztél és még nem sok közük van az orvostudományhoz (eszem ágában sincs leszólni a kutatóorvosokat, de azért a medikusok nagyobbik részét ezek az elméleti tárgyak kevésbé érintik). 

Az ösztöndíj nem éri meg, hogy kockára tedd a saját mentális egészséged. Igazából annyit sem ér, hogy eggyel kevesebbszer mozdulj ki a barátaiddal vagy sportolni. A sotén legalábbis egy éve megváltoztatták az ösztöndíjrendszert, és azóta... no comment. 

Nem azt mondom, hogy ne legyél maximalista, csak ne feledd, hogy évfolyamtársaid fele ugyanolyan ambiciózus, mint te, a tanárok pedig kénytelenek differenciálni. Azt pedig, hogy milyen orvos leszel, nem a jegyeid fogják meghatározni. Ha érzed magadban az erőt és neked ez megéri, hajts az ötösre, de ha rosszabb jegyet kapsz, ne bánkódj. Ezen az egyetemen az ötös és a kettes között kisebb a különbség, mint a kettes és a bukás között. A lényeg, hogy bekerültél az egyetemre, ahova szerettél volna, sikerült a vizsga és egy szép napon átveheted majd az orvosi diplomád. :-) 

Én visszamenőleg úgy gondolom, bár kevésbé stresszeltem volna minden egyes vizsga előtt, bár beértem volna kicsit kevesebbel is. Nehogy azt hidd, hogy most már elértem a tökéletességet, én is csak próbálkozom. Még mindig szomorú vagyok, ha négyest kapok, úgy érzem, nem vagyok elég jó, elég okos, többet kellett volna dolgoznom érte, de tényleg nem éri meg. Ezt mondogatom magamnak minden vizsga előtt, amikor a sok élettelenség depresszió közeli állapotba kerget, hogy nem baj, ha elmegyek futni, összebújok a barátommal, telefonálok egyet anyukámmal - ha ezen múlik az ötös, akkor inkább nem kell.

Lábjegyzet: diplomaátlag. Nézz utána előre, már az első években is, melyik tárgyak kerülnek bele, mert a többinek tényleg az ég világon semmi nyoma nem marad. Ha nem hajtasz ösztöndíjra, elég csak ezeken kiélned maximalista hajlamaid.

2. NE AKARJ MINÉL ELŐBB TÚL LENNI A VIZSGÁKON

Avagy ne felejts el élni tanulás közben sem. Ezzel némiképp szembemegyek az első ponttal, de épp ez a nehéz, hogy megtaláld az egyensúlyt. Én, ha vizsgára tanulok, órákig fel sem kelek a székből, napokig csak tanulok, eszem és alszom, semmi kikapcsolódás, legalábbis így néztek ki az első pár évben a vizsgaidőszakok. Jobb lenne, ha nem akarnám a lehető leghamarabb letudni a vizsgákat, több időt szánnék rájuk, hogy ne kelljen ennyire robotolni és beleférjen az élet élvezete is. 

Plusz utólag bánom, hogy az első szemesztert annyira rosszul viseltem lelkileg, hogy három héttel előbb végeztem a vizsgaidőszakkal, bioszra konkrétan a könyv felét sem olvastam el, meg is lett az eredménye... Bár nem érnek annyit a jegyek, hogy emiatt stresszeljen az ember, azért rosszul mutat az a 3-mas átlag, amit produkáltam, a többi 4-es feletti átlagom mellett. Jobb lett volna, ha nem egy napon akarok túl lenni az anat és biosz vizsgán. Ne érts félre, nem mondom, hogy nem volt jó az a három hét szabadság... csak annyit szeretnék, hogy ne csak a jelenre koncentrálj, gondold át, mit szólna ehhez jövőbeli éned. Például előre gondold át, mennyire fontos neked a summa cum laude, mert egy félresikerült félévet évekig kell javítgatni.

Arról ne is beszélve, hogy inkább végezz később a vizsgaidőszakkal, mint hogy karácsonykor és szilveszterkor is tanulj. Három szabadnapot még a legvadabb vizsgaidőszakokban is kivettem. 

3. VEGYÉL RÉSZT A HALLGATÓI ÉLETBEN

A jelenben mindig csak a túlélés a fontos, vagy a maximális tanulmányi teljesítmény, de nem gondolunk bele, hogy később nem a jegyekre fogunk emlékezni. Abban sem vagyok biztos, hányas lett az anatómia szigorlatom, nem hogy a molekuláris sejtbiológia, aminek még a neve is nehezen jut eszembe. 

Ha az első két ponton átrágtad magad, ami összefoglalva annyi, hogy ne akarj mindenáron színötös lenni, de azért ne is csak a kettesre hajts, akkor jöhet a hallgatói élet, ami szintén arról szól, hogy találd meg az egyensúlyt a tanulás és az egyéb dolgok között. Szerintem sokkal menőbb valaki, aki prevenciós előadásokat tart különféle iskolákban és mondjuk négyesei vannak, mint egy olyan ötös tanuló, aki mást nem is csinál - persze, ez csak az én véleményem. Gondold át, neked mi a fontos, te mire lennél büszkébb.

Utólag bánom, hogy nem tartottam ki egyik hallgatói szervezet mellett sem. Ebben az is benne van, hogy nem biztos, hogy egyből a számára legmegfelelőbb szervezethez csatlakozik az ember, meg nyilván az is, hogy ki akar plusz kötelességeket magára vállalni, ha így is mindannyian beleszakadunk a temérdek tanulnivalóba. Teljesen megértelek, még egyszer mondom, próbáld magad beleképzelni a felnőtt, diplomás éned helyzetébe: a jegyek még csak bele sem kerülnek az önéletrajzodba (maximum a diplomaátlag), ellenben a közéleti tevékenység jól mutat benne. Azonban nem csak a CV-ről van szó. Az egyetem mellett is lehetőséged van olyan dolgokat tenni, amikkel segíthetsz más embereken! Fejlesztheted előadói, szervezői, kommunikációs készségeid és a szokásos promós maszlag. De tényleg. 

BOE: Pontokat gyűjthetsz külföldi nyári cseregyakorlatokra, de ezt nem árt időben kitalálni. A pontokat a boés eseményeken való részvétellel és a prevenciós előadások tartásával szerezheted. Előtte le kell képződnöd a választott szekcióhoz, van vizsga is, de nyugi, az csak egy beszélgetés egy felsőbb éves hallgatótársaddal. Itt tényleg fontos prevenciós munkát végezhetsz, ha nem is akarsz külföldre menni, akkor is nagyszerű tapasztalat. A prevenció a jövő orvoslása.

HÖK: Minden egyetemistának megvan a véleménye a saját hallgatói önkormányzatáról, járjon bármilyen egyetemre is, de ez a poszt nem erről szól. Önéletrajzba ez is jól mutat, és ki tudja, talán tényleg sikerül valami jót tenned hallgatótársaidért. Nálunk például zajlik a Zöld Egyetem Projekt, ami egyelőre semmit sem tett le az asztalra, de a remény hal meg utoljára, és elég fontos kezdeményezés. Hátha sikerül változtatni. Nem mellékesen nem is ingyen meló, mint a többi hallgatói szervezetben való részvétel. 

IÖCS: Instruktor öntevékeny csoport. Ők pátyolgatják a gólyákat, szervezték régen a bulikat, most már a HÖK-kel karöltve teszik ezt, csak ők ingyen. Igen, ez nem olyan jó biznisz, de ha nem is érdekel az ingyen munka és a sok fake friend és alkohol, a képződést mindenképpen ajánlom, mert életre szóló élmény. Kimozdít a komfortzónádból, ahogy idegenekkel kell összebarátkoznod ismerkedős és kántálós játékokon keresztül és azért szert lehet tenni egy-két igaz barátra is. 

Én a BOE-t és IÖCS-öt is kipróbáltam, de egyik mellett sem tartottam ki igazán, amit sajnálok. Bárcsak jártam volna prevenciós előadásokat tartani. Talán úgy a legjobb, ha az elején elköteleződsz az egyik mellett, mert egyhez könnyebb tartanod magad, nem kell szétszakadnod, csak nehéz, mert teljesen más profil. Míg a BOE-nek van a legtöbb köze a tanulmányaidhoz, a HÖK inkább a hallgatói jogokat hivatott védeni és a hallgatói életet zökkenőmentesebbé tenni, az IÖCS a szociális életedet boostolja. Mindenképp javaslom legalább az egyikben való aktív részvételt. Nem mellesleg közéleti ösztöndíjra is jogosulttá válsz.

4. NE SZÁMOLGASD A KREDITEKET AZ ELEJÉN

Visszagondolva, ez a legfölöslegesebb dolog, amit a medikus első-/másodéves korában tehet. Itt vagyok ötödév elején nulla felvett választható tárggyal és az összes szükséges kredittel pont akkor, amikor már lennének izgibb opciók, mint különböző extra biosz-kémia-fizika órák. 

Nem azt mondom, hogy ne vegyél fel minden szemeszterben legalább egy választható tárgyat, de elég, ha a félévenkénti 30 kreditet alulról közelíted, mert negyedévtől csak a kötelezőkből összejön annyi. Chill, hogy most semmi plusz órát nem kell magamra vállaljak, de még jobb lett volna, ha első két évben nem kell megszakadni. Főleg, hogy harmadévig nem is lehet felvenni klinikai választható tárgyakat, most pedig ilyen opcióim lennének, hogy terhesgondozás, klinikai endokrinológia, idegsebészet, életmód orvoslás, arc plasztikai sebészete, etikai problémák az onkológiai betegek ellátása során, a szex genetikája, hogy csak párat említsek. Ehelyett alsóbb évesként mindenki próbál olyan tárgyakat felvenni, amikre nem kell bejárni, ingyen ötös, és erre pazaroljuk a kreditjeinket ahelyett, hogy tanulnánk valami olyat, ami tényleg érdekel. És ha nem sikerül nem bejárósat választani, akkor még az időnket is.

Megértem, ha valaki hatodévben szakdoga írás és szigók között nem akar még egy plusz terhet a vállára, de negyed-ötödév szerdai szünnapjára azért befér valami. Az első két-három év egyébként is sokkal nehezebb, miért akarunk akkor mindent kipipálni?

A későbbiekben lehet írok majd egy külön bejegyzést az általam felvett választhatókról, azért én mindig próbáltam kicsit meghackelni a rendszert és az első szemeszteren kívül sosem vettem fel olyat, ami nem érdekelt. A Magtud intézet tárgyai közül lehet már alsóbb években is csipegetni.

5. KEZDJ EL TDK-ZNI

Nekem is mondták, én sem hallgattam rájuk. 

A tudományos diákköri munka arra jó, hogy már hallgatóként bekapcsolódhass a kutatásba. El lehet menni tudományos diákköri konferenciára előadni, ami nem csak az előadói skilljeidet fejleszti, de még az önéletrajzodban is jól mutat. És ha mindezekkel még nem keltettem fel az érdeklődésedet, most figyelj: előre meglesz az anyag a szakdogádhoz és nem nulláról kell elkezdeni ijedt hatodévesként.

Nekem anno azt mondták, legkésőbb harmadévben kezdjem el, és azt hiszem, igazuk is volt. Csakhogy van egy kis bökkenő: mi történik, ha még nem tudod harmadévben, hogy mi érdekel, milyen orvos szeretnél lenni, és rossz helyre csatlakozol be? Én így jártam, és nem ez az egyetlen probléma. Leírom, mire figyelj, hogy ne szívd meg te is. 

Témavezetőt válassz, ne témát! Nekem is ezt tanácsolták, és nem fogadtam meg, részben azért is, mert senkit sem ismertem, és azt már nem mondták, akkor hogyan csináljam. Én megosztom veled: ha nincsenek felsőbb éves ismerőseid, akiknek jól megy a TDK, vagy esetleg egyetemi prof rokonod, akkor menj fel a honlapra és nézd meg az előző TDK konferencia eredményeit. Válassz olyan témavezetőt, akinek helyezett lett a hallgatója.

Persze, a téma is fontos, a legtöbben olyat kutatnak, ami nem érdekli őket, mert ezt dobta a gép. Fogalmam sincs, hányan kutathatnak egy évfolyamról, talán a fele, nagyrészük nem kutatóorvos akar lenni, legtöbbször egyáltalán nem is érdekli a kutatás. Azért csinálják, mert sote klinikákra akarnak majd diploma után bejutni, és oda állítólag követelmény. Erről majd csak diploma után tudok nyilatkozni.

A lényeg, hogy én megjártam azzal, hogy témát választottam, mert a témavezető vagy nem foglalkozott velem, vagy nem is indult el a kutatás, vagy fogalma sem volt, mi a követelmény a konferenciára. Csak úgy váltogatom a TDK helyeket. Harmadév második felében kezdtem, és azóta sem jutottam el konferenciára, pedig szeretnék. Nem baj, legalább a szakdogám kisebb meló lesz. És még nem is adtam fel. 

Szóval, amit tanácsolok: témavezetőt válassz és lehetőleg olyan témát, ami érdekel. Tudom, nem könnyű. Ha egyáltalán nem érdekel a kutatás és a sote klinikák, ne erőltesd, egyáltalán nem muszáj diákkörösnek lenni, de ha szeretnél kitűnni, szeretnél egy jól mutató TDK konferencia helyezést a CV-dbe, akkor harmadév első félévében kezdd el! (Ahhoz az kell, hogy már nyáron felvedd a kapcsolatot a témavezetővel és találkozz vele, hogy szeptembertől kreditet érő választható tárgyként már fel is vehesd.)

6. MARADJ KAPCSOLATBAN A RÉGI BARÁTAIDDAL

Last but not least, ne engedd, hogy az egész életed az egyetem körül forogjon. 

Bocsi a sok angolért, nyelvvizsgára készülök. Amúgy az angol tudás abszolút követelmény, főleg ha tudományos diákkörös az ember. Ha érdekel, írok arról is szívesen, milyen skillek szükségesek még az orvosihoz. Minden egyéb javaslatot is szívesen veszek.

Az egyetem az elején minden idődet felemészti. Rengeteget kell tanulni, és ha véletlenül épp nem, akkor nyilván  szocializálni is szeretnél, gólyahajó, gólyabál, szemeszternyitó és -záró bulik, vagy csak egy közös iszogatás a csoporttársakkal, mindenkinek kellenek az új barátok, senki sem szeretne egyedül lenni.

Ez az egyetlen olyan pont, amiben nem hibáztam, a gimi alatti legjobb barátnőm még mindig a legjobb barátnőm, úgyhogy erről csak azért írok, mert idővel rájön az ember, hogy a régi barátai mennyire fontosak.

Eltávolodsz a gimis barátaidtól, mert te nem érsz annyira rá, mint ők, és ők pedig nem értik a helyzetedet, nem tudnak segíteni a tanulmányaidban úgy, mint a csoporttársaid, akik elküldenek egy-egy jegyzetet, megosztják veled a tanulási technikáikat, talán még együtt is tanultok. Nem azt mondom, hogy egyetemen nem alakulhatnak ki igaz barátságok, és egy orvosis jobban meg fog érteni, több bennetek a közös, de azért megy a rivalizálás, a "csak addig vagy jó, amíg nem vagy jobb nálam", a jegyek összehasonlítgatása, a stréberezés, a klikkesedés. Az egyetemi barátok kitöltik a hétköznapjaid, de nyáron eltűnnek. Velük sokkal többet leszel együtt, de ne felejtsd el a régieket sem, akik nem azért szeretnek, mert átküldöd nekik a vázlataidat vagy mert feljebb húzod őket, nem is azért, mert orvosira jársz, hanem mert elfogadnak annak, aki vagy. 

Ennyi volt mára, tanulnom kéne. Remélem, megfogadod a tanácsaimat, nem úgy, ahogy én annak idején. Ezt tényleg csak azért írtam le, hogy segítsek. Ha van rá(m) igény, akkor folytatom bloggeri tevékenységemet, bár ahogy telnek az évek, változik az egyetem, és a 2018-as posztjaim már nem jelentenek nagy segítséget a most kezdőknek (sajnos).

Minden jót, kedves olvasóm! :-)

Mindjárt az 5. héten számot is adhattunk elsőéves medikusként a tudásunkról, és persze egyből a legnehezebb tárgyból. Ez a szemeszter elejére helyezett demonstráció rákényszerít a folyamatos tanulásra (már akit), aminek köszönhetően nem vizsga előtt kell minden infót összekaparni. A demó anyaga a felső végtag. Bemásolom a kiírt követelményt, hogy lássátok, mennyire kell komolyan venni.

Kiemeltem azokat a dolgokat, amiket ténylegesen kérdeznek. Senki sem kapott egy sima csontot. Én elkövettem azt a hibát, hogy nem olvastam el az általános csont-, ízület- és izomtant a Funkciban, és tőlem nem is kérdezték, de azért illik tisztában lenni például egy-egy ízület típusával. Latinul. 

Tekintettel arra, hogy ez az első számonkérésünk az egyetemen, arra számítottunk, hogy kedvesek lesznek a tanárok és elnézőek, ami többnyire be is igazolódott. Senkit sem buktattak meg az ismeretségi körömből, de azért 1/2-eket osztogattak. Nem csak ez a demó, és nem is csak az anatómia, hanem az egész egyetemi élet alatti számonkérések mind rendkívüli mértékben tanárfüggők - ami nem korrekt, de ez van. Van olyan tanár, aki ötöst ad, és olyan, aki ugyanazzal a tudással megbuktat. Azt szokták mondani, hogy kettes és ötös között árnyalatnyi a különbség, egyes és kettes között pedig hatalmas. Szerintem az egyes és ötös közötti különbség is alig létezik, függ a tételtől vagy kérdésektől, tanár hangulatától, szimpátiától és sok más befolyásolhatatlan dologtól.

A tanárokról nem fogok itt írni, ha valakinek kérdése van, felteheti, de már az első hetekben keringeni fognak a rémhírek. Van, amelyik igaz, és van, amelyik nem. Lehet kommenteket olvasgatni a markmyprofessor.com-on. Általánosságban elmondható, hogy nagyon gyakran buktatnak anat vizsgán, és persze minden diák úgy meséli el, mintha ő csak az elszenvedője lenne. Azt hiszem, teljesen jogtalan buktatás nem létezik. A különbség annyi a gimnáziumhoz képest, hogy ott egy valamit nem tudsz, és még bőven ötös, itt pedig már megbuktathatnak egyetlen dologért. Mindent kell tudni - de persze ez lehetetlen. Itt jön be a képbe a szerencse.

Más egyetemeken a vizsgák is írásbelik, itt pedig már az első demó szóban történik. Iszonyú a stressz, mivel mindenki hallja a pletykákat, hogy így meg úgy megbuktatnak mindenkit, ráadásul ilyen mennyiségű anyagot ilyen részletességgel még sosem kellett tudni, és nem tudjuk, elég-e a tudásunk. És milyen jegyhez elég. Senki sem hiszi el, hogy tényleg minden kell, amíg nem tapasztalja. Én is kikerültem az apróbb dolgokat, sőt első demóra az eredés-tapadást sem hiszem, hogy rendesen tudtam volna, ha kérdezik, de megúsztam. Majd ha írok a vizsgáimról, ott előjön ez a hiányosság - én akkor tanultam meg, hogy nem csak nagyjából kell tisztában lenni a dolgokkal. Az első hetekben azért már tanulgattam, bár a hétvégéket otthon töltöttem, így azok kiestek, de demó előtt három napot töltöttem a kollégiumi tanulószobában. Ez egyetemi viszonylatban kevés, de a gimihez képest, amikor a rekordom négy óra tanulás volt...

Ott a Sobotta és a Funkci, és két különböző helyről sem olyan könnyű összekaparni a tudást, de az a kedvencem, amikor kiderül, hogy kell valami, ami egyikben sincs benne. Ajánlom első félévre a BS jegyzetet, mert jó összefoglaló, és ott a Yokotchi annak, aki tud rá időt keríteni (nekem nem sikerült, így állandó félelemben éltem, hogy felismerem-e egyáltalán a képletet, amit kérdeznek, a Sobotta idealizált ábrái alapján). Könnyebb elképzelni egyes dolgokat, ha lerajzolod, és így megérteni is egyszerűbb. (Ínhüvelyrekeszek, sulcus deltoideopectoralis, fossa axillaris, hiatus axillaris lateralis et medialis, fossa cubiti, canalis carpi, plexus brachialis, stb.) Én a fogalmakat is ki szoktam írni. Jelentek meg olyan kérdések, amik elvileg a buktatók, de senkitől sem kérdeztek ilyet. Azért leírom, hogy ezek között volt, hogy mi az a hypomochlion, a tenisz- és a golfkönyök, az eminentia carpi medialis, a syndesmosis és a fornix humeri. 

Gondolom idén is lesz Flash Anatómia felkészítés. Az évfolyamomról rengetegen jártak rá, csoporttársaim közül szinte mindenki. Én csak az első ingyenes alkalmon voltam, és tényleg nagyon jó, viszont 3000-3500 Ft / alkalom. Igaz, hogy ez 3,5-4 óra, tehát még olcsónak is tekinthető, de amennyien elmennek, ez alkalmanként kb. százezres bevétel. Akinek engedi a pénztárcája, az ideje és az energiája, menjen el, mert sok mindent elmondanak, amit egyébként nem is tudom, honnan kellene tudnunk. Pont most ugrott fel egy Facebook ablak ezzel a címmel: Nulladik anatómia óra - hogyan légy sikeres az anatómiatanulásban. 5000 Ft. Egyesek ezen gazdagszanak meg.

De térjünk is a lényegre: hogyan is néz ki az első anatómia demonstráció?

A csoport a szokásos időben jelenik meg a szokásos boncteremben. Amíg nem jönnek meg a tanárok, lehet is tanulmányozni a prepiket: a testet, amit boncoltatok, és a felső végtagot, amiről eddig is tanultatok, semmi új. Két tanár demóztat, a neveiket a gyakvez már előtte kiszivárogtatja, bár nektek még nem sokat mond. Pedig ilyenkor már lehet megnyugodni, rosszabb esetben megijedni. Általában a fiatalabb tanárok toleránsabbak, jobban emlékeznek arra, milyen is volt diáknak lenni, az idősebbek pedig szigorúak, de vannak kivételek. A tanárok sorban fognak szólítani titeket, általában fordított ábécé, de van, hogy teljesen összekeverednek a kartonok és össze-vissza. Egyszerre két hallgató felel, a többiek pedig ülnek és próbálnak nem odafigyelni, hogy ne legyen még stresszesebb a felelőnek. Én mondjuk oda szoktam figyelni, de mások általában csendben beszélgetnek. Amikor felelek, a stresszhelyzet miatt úgyse hallom vagy látom a csoporttársakat, csak a tanárt és a prepit. Persze először nagyon megijedtem, plusz pánikot okozott, hogy a többiek is hallanak majd. Ha leégek, legalább égnék csak a tanár előtt - de ilyen opció sajnos nincs.

Egy fiatal és egy idősebb vizsgáztató volt, nyilván az idősebbhez kerültem. A fiatal valakitől konkrétan megkérdezte, melyik a kedvenc témája, és azt mondhatta el. Az idősebb mindenkitől az alkar és kéz izmait kérdezte, semmi mást. Szólított, én pedig sokkos állapotban odasétáltam a kis fehér köpenyemben, készültem felvenni a kesztyűt és már azon gondolkodtam, hogy el ne felejtsem használni a csipeszt, mert úgy elegáns - gyakorlaton nyilván kézzel fogdos mindenki mindent. De erre nem volt szükség, rá sem kellett néznem a prepire. Nagy megkönnyebbülés volt, mivel féltem, hogy nem ismerek fel valamit. A demóztató távolította egymástól az ujjait, majd közelítette, és azt kellett megmondanom, melyik izmokkal csinálja ezt. Az összes kézízület mozgását végigkérdezte. És persze volt a m. flexor digitorum superficialis inainak Y alakú tapadása - ezt szeretik kérdezni. Az egyik mozgásra - egyébként helyesen - a m. flexor digitorum superficialist válaszoltam, erre a tanár azt mondta, nem. Anatnál fél az ember, hogy egy rossz szót szól, és kirakják, nem is a tudásával kapcsolatban, hanem csak nem elég udvarias és alázatos, de erre nem tudtam, mit mondani. Azt mondtam, hogy de. Erre a tanárom azt mondta, a felületes ujjhajlító, én pedig odamotyogtam neki, hogy én is azt mondtam, de nem igazán értettük egymást. Ennyit a latin nómenklatúráról. Mindenesetre ezért kaptam négyest. Ez kissé kiakasztott, holott nyilván tudott volna olyat kérdezni, amit nem is tudok, úgyhogy inkább örülnöm kellett volna. A négyes jó. 

 Mindig nagy változás áll be annál, aki már túl van a felelésen. Előtte stresszelek, félek, szótlanul ülök és lehordom azt, aki hozzám próbál szólni, ideges vagyok és legszívesebben kifutnék a teremből, utána viszont akkora megkönnyebbülés árad szét bennem, hogy legszívesebben ugrálnék, elkezdek beszélgetni, elmesélni azoknak, akik még nem kerültek sorra, hogy miket kérdeztek. Milyen ironikus, hogy épp az orvosoké az egyik legstresszesebb egyetem (később munka is), így épp a mi életünk nem példamutatóan egészséges. Remélem, hozzá fogok szokni ehhez, de egy év alatt sajnos még nem sikerült.

Tudom, hogy az első demó ijesztő, sőt maga az anat is az, de menjetek el! El lehet lógni, nem kell bepótolni, de legrosszabb esetben megbuktok, ha nem jelentek meg, akkor viszont nulla kerül az átlagba. Egy jeggyel jobbat lehet kapni csak a megjelenésért, éljetek ezzel. Nálunk is volt, aki nem jött, mert nem tudott végigérni az anyaggal, megesik, de olyat is kérdezhetnek, amit tudsz. Persze a csoporttársak előtt felelsz, és páran hallani fognak, ez sajnos elkerülhetetlen, de ha tudod, hogy lassabban tanulsz, kezdd el időben. Egyébként is kell a vizsgaszituáció tapasztalata, és ez arra is jó. Egyetlen ilyen helyzet a vizsga előtt.

Az anatómia osztályzás is egy misztikus, megfoghatatlan, érthetetlen rejtély volt egészen a vizsgáig, amikor végre megértettük, úgyhogy most leírom nektek. Egy jegyet visztek magatokkal a vizsgára, ami három jegyből tevődik össze. A két demó átlaga és a gyakorlati jegy, amit a gyakvez ad, jobb fejek mindenkinek ötöst. Elvileg a boncolásra jár a jegy, úgyhogy boncoljatok sokat, amúgy is jó buli. És ugye itt jön képbe az első demó jegye, ami, ha nullás, az leront mindent. Ha ezen túl vagytok, vizsgáig nincs szóbeli anat számonkérés, lehet kicsit relaxálni, a szövettan demó tesztes. A vizsgán történő osztályzásról később írok, lényeg, hogy ott is részjegyeket osztanak a felső és alsó végtagra, valamint a koponyára, plusz a beugró és a vitt jegy, de nem is átlagolnak, hanem valami speciális képletbe helyettesítenek be, amit a tanárok is a falról olvasnak le.

Még nem tudom, miről fog szólni a következő posztom. Remélem, hogy ezzel most kicsit eloszlattam a tévhiteket, és megfoghatóbbá tettem a demó szituációt - én kicsit kevésbé izgulok, ha tudom, mire számítsak.

Sok sikert mindenkinek! 

Eredetileg azért kezdtem el ezt a blogot, hogy leírjam a demóimat és vizsgáimat, és ezzel segítsek a leendő medikusoknak, felkészítsem őket, és tudják, mire számítsanak, de azt hiszem, nem lenne teljes, ha nem írnék a könyvekről. Nem ez az érdekes része, de hasznos tud lenni, ha az instruktorok nem készítenek könyvlistát - nekünk szerencsére készítettek. 

Lelkesek vagyunk és alig várjuk, hogy elkezdődjön az egyetem, legszívesebben már augusztusban beszereznénk az összes könyvet, sőt a legelvetemültebbek már lapozgatni is kezdik a hírhedt anatómia atlaszt (olvastam egyszer valami cikket, amiben azt ajánlották, hogy még nyáron kezdjünk ismerkedni a kézfej csontjaival és izmaival, és rendesen megijesztett, mivel mégis miért kezdenénk el? naiv módon azt gondolhatjuk, hogy nyilván nem kellhet minden egyes latin szó, ami le van írva - pedig kell - de akkor is, az utolsó szabad nyarat inkább használjuk ki), olyan csoporttársam is volt, aki előre megtanulta Az orvosi biofizika matematikai és fizikai alapja választható tantárgy Fizikai alapismeretek c. jegyzetét. Azt sem tudom, egyáltalán hogyan találta meg, az elején teljes káosz van minden téren, senki sem tud semmit.

Mindenképp ajánlott megvárni a jegyzetbörzét (azt hiszem, a második héten szokott lenni), ahol használt könyveket árulnak, és persze olcsóbban, mivel az új könyvek elég borsos áron vannak. A legtöbb tartalmaz szövegkiemelős kihúzásokat, tollas vagy ceruzás aláhúzásokat, de vannak egészen érintetlen darabok is, az árak pedig fordítottan arányosak a használtsággal. Arra viszont fontos figyelni, hogy valóban kell-e a könyv, vagy csak a felsőbb évesek szeretnének megszabadulni tőle, és ezért árulják (kiadás évének ellenőrzését ajánlom mindenki figyelmébe, vannak bővített kiadások, néha a régi nem elég). Ha ezek nem megfelelőek, még mindig ott van az "illegális nyomda" a Nagyvárad tér környékén, ahol ugyan fekete-fehérben, de nagyon jó áron kinyomtatják a teljes könyvet pár nap alatt, és össze is tűzik. Ha valaki feltétlenül új könyveket szeretne, akkor is érdemes megvárni az első gyakorlatokat, ahol elmondják, vagy ha nem, meg lehet kérdezni, mi a szükséges irodalom. 
 

2017-es, tehát elég aktuális tapasztalataim alapján az alábbi könyvek szükségesek az első szemeszterben:

Anatómia (Anatómia, szövet- és fejlődéstan I., hogy pontos legyek)

• Sobotta - Az ember anatómiájának atlasza: három kötetes, 42.000 Ft (börzén 30.000-től kapható, de a Medicina Könyvesboltban is kedvezményesen vásárolható az első hetekben), az első két évben a medikus legjobb barátja. Az első szemeszter anyaga a teljes első kötet (mondjuk az általános anatómiai fejezetet sosem olvastam el, a törzs pedig kevésbé hangsúlyos, de azért kérdezik), a második kötetből pedig a koponya (és elvileg a mimikai izmok is, bár vizsgán senki sem kapott ilyen prepit) és a nyakizmok (ez a mimikai izmokkal és a törzzsel együtt olyan anyag, ami első szemeszter végén és második elején is előjön, épp ezért nem tudni, pontosan hova tartozik, első szemeszterben nem tanuljuk meg eléggé, a másodikban viszont úgy kezelnek, mintha már tudnánk, legjobb jól megtanulni mindjárt az elején). A három atlasz mellett van egy kis füzet az izmokról, én abból tanultam az eredést-tapadást, nagy segítség.

• Szentágothai - Funcionális Anatómia: a régi három köteteset ajánlják, én abból tanultam, talán a mediastinum jobban le van írva az újban, de egyébként teljesen megfelelt (rengeteg kiadás van, sötétkék, zöld, piros, világoskék, mindegyik jó). Az új 21.800 Ft, és azt hiszem, csak egy kötet, a régieket viszont már nem lehet boltban kapni (jegyzetbörzét ajánlom mindenki figyelmébe, antikváriumot vagy orvos ismerőst). Én első félévben a Sobottából tanultam, ezt pedig csak egyszer olvastam el, de második félévben rájöttem, hogy ezzel kellene kezdeni, közben pedig megnézni az atlaszban, hogy éppen miről olvasok. A második félévem sokkal jobban sikerült, úgyhogy az utóbbi módszert tudom ajánlani. Tudom, hogy nincs sok idő vázlatírásra, de az is sokat segít, mivel ez a könyv, becenevén Funkci, elég regényes, ráadásul az is rendkívül idegesítő, hogy szépen megtanulunk mindent latinul, itt pedig magyarul írják le, és így azt sem tudjuk, mi az.

• Langman - Orvosi embriológia: 13.000 Ft, itt figyelni kell, milyen kiadás, mert a régiekben nincsenek benne az imádott genetikai faktorok. A régi sötét borítójú, rajta egy nagy embrióval, az újabbak pirosak, vagy fekete világos színű embrióval. Elég bonyolult könyv, elsőre alig lehet érteni belőle valamit, de fontos, beugró a vizsgán, és segít mindent megérteni. Örökös vita, hogy kell-e a klinikum, vagy nem, de első félévben semmit sem kérdezett belőle senki, és második félévben is csak a Fallot-tetralógiát. Arra figyeljetek, hogy első félévben nem kell a gametogenesis, viszont az általános fejlődéstanon kívül kell a csontváz- és az izomrendszer. A faktorok bemagolását nem kell túlzásba vinni, de van pár, ami előfordulhat a tesztben.

• Röhlich - Szövettan: 16.000 Ft, egy kötet, a régi kettő. Én a régiből tanultam, és teljesen megfelelt az is. Ez egy olyan könyv, hogy első vizsgára háromszor kezdtem el olvasni, és mindháromszor elaludtam, így feladtam, és nem volt belőle gond, de szerencsejáték - van olyan tanár, aki csak ezt kérdezi, de van, akinek elég a jegyzet. Viszont ez segít a jegyzet megértésében. Semmelweis kiadós, tehát nem a Medicina könyvesboltban kell megvenni, hanem az EOK-ban vagy NET-ben, ha valaki újonnan akarja.

• Nemeskéri - Humán Szövettan jegyzet: Ez az alap, a Röhlich csak ezt bővíti ki és magyarázza meg, de ebből mindent tudni kell. Gyakorlatra is el kell vinni, segít, ha metszet nézegetés közben olvassa hozzá az ember, és tudja, mit kell látni, mit kell keresni. Az intézetben lehet megvenni, 2200 Ft, csak első félévre szól, második félévre van új. 

Orvosi kémia

• Gergely Pál - Általános és bioszervetlen kémia: 6.000 Ft, Semmelweis kiadós, én 92-es kiadásból tanultam, és ugyanolyan jó volt, mint az újak. Ebből csak az általános kémia rész fog kelleni és a komplex vegyületek, a szervetlen kémia nem. A többség szerez vizsgakedvezményt, és annak az nem kell, de akinek kell, itt akkor is túl részletes.

• Mandl - Bioorganikus kémia: 4.500 Ft, ebből tanuljuk a szerves kémiát, felhívom mindenki figyelmét arra, hogy rengeteg benne a hibás képlet, de attól még meg kell venni, jó biznisz.

• Orvosi kémiai és biokémiai gyakorlatok: 3.200 Ft, én kihúztam a teljes első évet enélkül, pedig nem volt vizsgakedvezményem, ha van, igazából fölösleges, hacsak nem szeretné érteni az ember, mi történik a gyakorlatokon. 

• Orvosi kémia és biokémia feladatgyűjtemény: 4.700 Ft, rengeteg benne a fölösleges számolás, ismerőseim közül csak én vagyok olyan elvetemült, hogy mindet megcsináltam (nagyon féltem a kémiától), tényleg túlzás volt. Régi kiadások is jók, szinte ugyanaz. Elég a típusfeladatokat megérteni, sok benne a túl nehéz számolás.

• Dr. Tóth Miklós - Szervetlen kémia: 1.200 Ft, ezzel érdemes megvárni a félév végét, hogy lesz-e vizsgakedvezmény, és csak utána megvenni. A demókhoz semmi szükség rá, aki megkapja a kedvezményt, meg sem tanulja soha. Magolós, több, mint a gimis anyag.

Orvosi biofizika I.

• Damjanovich - Orvosi biofizika: 11.000 Ft, az egész könyv kelleni fog az első évben, szigorlat után pedig búcsút lehet mondani neki. Sokan utálják, én voltam az egyetlen a csoportban, akinek tetszett, de szerintem nagyon jól elmagyarázza a dolgokat, csak tudni kell, mi az, amit nem kell tudni. A barna keretes részek csak ritkán kellenek, egyébként nem kell emelt matekos levezetésekkel terhelnünk az agyunkat.

• Orvosi biofizikai gyakorlatok: 6.500 Ft, én a nyomdában nyomtattattam, de bevallom, kihagytak belőle 3-4 gyakorlatot. Sokalltam az árát. Kapcsos, így el lehet vinni az aktuális gyakorlatot órára, az segíthet a használt eszközökkel meg alapból azzal, hogy egyáltalán mit kell csinálni, ha esetleg a gyakorlatvezető nem magyarázza el elég alaposan. A statisztika fejezet hasznos lehet statisztikára.

Orvosi biológia

• Darvas - Sejtbiológia: 3.800 Ft, az egész könyv kell, ezen nincs mit szépíteni. Sőt nem is elég, mert a gyakorlatok anyagából is kérdeznek metszeteket, festéseket a vizsgán, így a felrakott prezentációkat ajánlott végigpörgetni.

Az első félév kötelező tárgyai:

• anatómia, szövet- és fejlődéstan I. (anat)
• orvosi kémia (kémia)
• orvosi biofizika I. (bifiz)
• orvosi biológia (biosz)
• biostatisztika és informatika alapjai (stat)
• orvosi szociológia (szoc)
• elsősegélynyújtás (elsősegély)
• testnevelés I. (tesi)

Ezt csak azért írtam ide, hogy mindenki átlássa, az évkönyv eleinte kicsit kifürkészhetetlen. Statisztikára van ugyan tankönyv (Herényi Levente: Statisztika és informatika), de semmi értelme megvenni, mivel az emberek 95%-a bele sem néz, és amúgy is fent van pdf-ben a neten. Én elolvastam, hogy jobban érezzem magam, érdekes, de semmi szükség rá. Szociológiára szintén van egy tankönyv (Szántó Zsuzsa: Orvosi szociológia), amit elég egyszer elolvasni demóra, így jobban megéri könyvtárból kikölcsönözni.

Egy csomó egyéb jegyzetet reklámoznak, de ennyi bőven elég. A Yokotchi atlasz nagyon jó még, mert nem rajzok, hanem képek vannak benne, fent van pdf-ben, persze tudom, hogy jobb lapozgatni, 23.000 Ft. Szövettan gyakorlatok is vannak, több csoporttársam is megvette, de én remekül megvoltam nélküle. Nekünk az mondták, vegyük meg a biokémia tankönyvet (Ádám Veronika: Orvosi biokémia) is jegyzetbörzén, mert második félévben kell, akkor pedig csak újonnan tudjuk, és 23.000 Ft, de azt elfelejtették említeni, hogy a régi kiadás nem jó, és nyilván azt próbálták eladni nekünk. Sőt sikerült is, mivel nem tudhattuk. Az új kiadás fent van pdf-ben.

Három választható tárgyat vettem fel: Az orvosi biofizika matematikai és fizikai alapjai, Orvosi kémia alapjai és Latin nyelv I. Hogy megéri-e felvenni ezeket a kreditért, azt még nem tudom, mivel én is csak most hagytam magam után az első évet, de azt, hogy segítettek-e valamit, azt meg tudom mondani. Nem. Biofizikán mindig azt mondják, hogy a fizika alapjai anyagot, ha nem is kérdezik, de ismertnek feltételezik, viszont tényleg sosem kérdezték, és nem is kell ahhoz, hogy az ember meg tudja tanulni a biofizikát. Ez a tantárgy olyan, mint a gimis fizika, a bifiz viszont egész más - szerintem sokkal jobb. Tömbösítve van, és az első hónapban lemennek az előadások az esti órákban, utána van a teszt, tehát nem vizsgaidőszakban okoz plusz gondot. A kémia alapjai nagyon könnyű teszt, tehát lehet átlagot emelni vele, a latinnal szintén, de az egyáltalán nem igaz, hogy segít anatot tanulni, inkább fordítva. Anatómián alapból gyorsabb a tempó, így mire latinon tanuljuk, már rég tudjuk, a nyelvtan ismerete pedig nem szükséges az anatómia tanuláshoz, maximum megértjük az addigra már megtanult szerkezeteket. Ezzel is lehet emelni az átlagot. A tankönyvet megvenni értelmetlen, van egy jegyzet, amit kiadnak, azt kell kinyomtatni. 

Remélem segített a bejegyzésem, a következőben pedig tényleg próbálok már demóról írni. Sok sikert mindenkinek a könyvvásárláshoz, szerintem sokat segít, ha írtok egy listát.

Orvostanhallgató vagyok a SOTE-n, egy hete végeztem az első évvel, és túléltem. Hogy mi inspirált abban, hogy megalkossam ezt a blogot? Gimnázium után egyszerűen csak bele vagyunk dobva a mély vízbe, nem elég, hogy általában új város, új lakhely, új barátok, de a tanulnivaló is elképzelhetetlen mennyiségűre nő. Ott vannak az instruktorok, és ott a mentorprogram, de igazából egyik sem helyettesíti azt a személyt, aki a gimnáziumban mindig ott volt nekünk, most pedig egyszerűen már nincs: az osztályfőnököt. Egyetemen egyedül kell boldogulni, nincs egy felnőtt sem, aki útba igazít. 

Ezt a blogot leginkább azoknak szánom, akik most kezdik el az orvosi egyetemet, mindegy, hogy hol. Ahogy egyre inkább elmélyültem az első szemeszterben, egyre többet értettem meg az egyetem működéséből, a tanulásról, a demókról, vizsgákról, megismertem a tanárokat, meg tudtam állapítani, melyik pletyka igaz, és melyik nem, de addig, amíg nem tapasztaltam mindent a saját bőrömön, nem tudtam semmit. Nem mondom, hogy így nem lehet végigcsinálni, de annyival megnyugtatóbb lenne, ha az elsőéves diák előre tudná, hogy mire számítson...

Az első ijedtség-hullám akkor tört rám, amikor gólyatáborban megbeszéltük, hogy kinek hány pontja volt. Mindenki, akivel beszéltem, 460+ ponttal jött, több mint 90%-os emeltekkel, holott a ponthatár 436. Hogy lehet, hogy egy olyannal sem találkoztam, akinek kevesebb, mint 450? Nekem is afelett volt, de mindkét emelt érettségim bőven 90% alatti. Azok, akik neves pesti iskolákból jöttek, enyhe előnnyel indultak sok vidékivel szemben - bár az ismeretségi körömből rajtam kívül mindenki járt külön tanárhoz (a pestiek is). Időmbe tellett behozni a kémia lemaradásom, de azt hiszem, nyugodtan kijelenthetem, hogy a hozott pontszám semmit sem számít. A tananyag nagy része teljesen új, senkit sem érdekel, ki tanulta végig a gimnáziumot, és ki nem, azok között, akik bejutottak, a verseny újraindul. 

A gimnazistáknak azt mondják, hogy "könnyebb bejutni, mint bent maradni", de senki sem hiszi el. Én sem hittem, csak utólag látom, hogy milyen igaz volt. Miután megjön a várva várt SMS, hogy "elérte az SE-ÁOK általános orvos ONA ponthatárát", az ember úgy érzi, hogy most már bármire képes, hogy végre helyes vágányra terelődött az élete, és innentől minden rendben lesz. Aztán első félévben nem sikerül az összes vizsga, és passziválni kell, vagy ha az anatómia nem sikerül, azt át lehet tolni a következő félévre, de az első bukás mindenképp nagy trauma. Kitűnő átlaghoz szoktunk, itt pedig hirtelen nem vagyunk már elég jók. Egy helyre zsúfolódnak a kitűnő diákok, így újra kell rangsorolni. Senkit sem szeretnék megijeszteni, el lehet végezni az egyetemet, de nagy ritkaság, ha valaki egyszer sem bukik semmiből a hat év alatt, úgyhogy erre számítani kell. Első félévben meg is tanítják szociológián, hogy szándékosan állítanak ennyi akadály elé, mivel orvosként sem fogunk tudni minden beteget megmenteni - meg kell tanulnunk veszíteni. 

Szeretnék segíteni. Le szeretném írni az élményeimet, hogy mások is tanulhassanak belőlük, és hogy ne érjenek senkit felkészületlenül a különböző helyzetek. Szeretném megkönnyíteni a kezdést, amennyire csak lehet, írni a tankönyvekről, segíteni a tárgyfelvétellel, leírni pár vizsgaszituációt. Bárkinek bármi más kell, nyugodtan írjon.