Ebben a bejegyzésben két fontos témát szeretnék ötvözni, hogy ennyivel is előrébb legyünk, mivel egyébként ritkán jut időm a blogírásra.

Az egyik téma, hogy mely tárgyaknak van valóban értelmük akár a későbbi egyetemi évek, akár az orvosi pálya szempontjából. Ha valaki mindenképp ötösökre hajt mindenből, nem biztos, hogy ezzel a tudással sokra megy, de talán másképp tanuljuk azt, amit vizsga után egyből el is felejtünk, és igazából el is akarunk felejteni, és megint másképp azt, amire emlékezni akarunk. Ami fontos. (Az alapozó tárgyakról, vagyis az első három év tárgyairól fogok írni, negyedévtől már különböző klinikai orvosi szakterületeket veszünk végig, ezekre nem térek ki.)

A másik téma az ehhez a fergeteges tudáshoz való hozzáférés különböző módjai, avagy kell-e tankönyvet venni, vagy nem. Na ennek a bejegyzésnek a profok biztosan nem örülnének, ha látnák. Korábban írtam, hogy körülbelül 100.000 forint megy el az első félév elején könyvekre... nos, a többi négy évem alatt összesen nem költöttem már feleennyit sem könyvekre.

A tárgyak nevei a 2017-es nómenklatúra alapján fognak szerepelni, valamint a kötelező tárgyak listája is, ami sokat bár nem, de valamennyit biztosan változott. Ezért előre is elnézést kérek. Szoktam néha az új curriculum reformjainak böngészésével tölteni az időm a neten, de ez most nem egy olyan pillanat.

Anatómia: azért ezzel kezdem, mert az első két évben e tárgy gondolatával kel és fekszik az orvostanhallgató. Akkora szám ebből leszigorlatozni, hogy anyukám még a facebookra is kiírta, amikor megtörtént.

Elsőéves voltam, amikor a szike és paragrafus nevű választható tárgy egyik órája elmaradt, és én és egy másik lány nem olvastuk a Neptun üzeneteinket, ezért legalább húsz percet vártunk a tanárnőre, addig pedig beszélgettünk (aztán meg hazamentünk - tanulság: naponta csekkold a Neptunt). A sztori több sebből vérzik, egyrészt emlékeim szerint ötödéves volt és sebészetet tanult, márpedig a sebészet negyed- és hatodéves tárgy, a másik meg hogy a vesét tanulta, ami meg nem sebészeti téma, hanem urológiai. Mindegy, a lényeg hogy a vese anatómiájáról voltak rajzai, és azt mondta, az anatómia nagyon is kell majd szigorlat után is. Lehet ötödévesként az anatómiának érződött, amit ő tanult, bár én is ötödéves vagyok, és emlékszem milyen volt az anat... és hát nem ilyen. (Vagy azóta változott, és már nem kell anatómia urológián/sebészeten? Ez sem kizárt, egyre könnyebb abszolválni az orvosképzést.)

Első két évben mindannyian meg voltunk győződve arról, hogy az anatómia az orvostudomány alapja. Bár a többi tárgynak, úgy érződött, nem sok köze van a választott szakterületünkhöz, de legalább az anatómia tartotta bennünk a lelket - az legalább az emberi testről szól. Azt hittük, ez képezi majd tanulmányaink alapját. Elég nagy tévedés volt.

Erre harmadévben derült fény patológián, amikor még úgy fogtuk kezeinkben a bonctermi preparátumokat, hogy volt még némi anatómia tudás a fejünkben, a patológusok meg nevettek egyet és azt mondták, ne latinul beszéljünk. Nem kellett tudni a szervekről semmit, csak felismerni. Amit anaton bevágtunk latinul, azt maximum leegyszerűsítve és magyarul kérték számon. Senkit sem érdekelt a fossa pterygopalatina és a limbus fossae ovalis, elég volt annyi, hogy ez a koponya, az meg a szív. Nem azt mondom, hogy a patológusok nem tudnak semmit, hanem azt, hogy amit anatómián tanítanak, az nem fontos. A legkisebb apróbetű nem fontos. A temérdek sulcus, fossa, crista, ramus és tuberositas nem fontos, nem gyakorlati tudás. Amit patológián tanítanak, az már inkább. Ott már fel kell tudni ismerni egy infarktust. Persze, aki nem lesz patológus, az sosem fog látni kipreparált szíven infarktust, így ez is inkább csak érdekesség. Emlékszem, első pár héten hogy tanultuk a csontokon lévő legkisebb tapadási helyek, kiemelkedések és lyukak neveit... de hogy minek? Hogy erősítsék a felsőbbrendűség-érzést, amiért sehol máshol nem kell ennyit tanulni?! Ettől nem leszünk jobbak, csak pazaroljuk az értékes óráinkat hülyeségekre.

Szociológián mondták, hogy az első két évnek nem az a lényege, hogy tudást adjon át, hanem hogy megszűrje a hallgatókat, és csak az igazán elkötelezettek maradjanak, belőlük váljon csak később orvos. Így is fel lehet fogni, bár egy orvoshiánnyal küszködő országban ez sem egy logikus dolog.

A szövet- és fejlődéstan, amit mi még együtt tanultunk az anatómiával,  mára már külön tárgy lett. A szövettannak van értelme, legalábbis azért, mert patológián is kell majd. A fejlődéstannak lenne, nőgyógyászaton például nem ártott volna emlékezni rá, de nyilván senki sem emlékszik. Ezt sem úgy kell elképzelni, hogy az egész fejődéstanra, csak az elejére. DiGeorge szindrómánál is például ha valaki tudja, mi fejlődik a 3-4. garattasakból, ki tudja következtetni a tüneteket és nem kell magolni. Körülbelül ennyi. Apróságok.

Biofizika: onkológián előjött a röntgen és részecskesugárzás, tétel is volt belőle. A többi maximum érdekesség. Én szerettem a biofizikát, de legtöbben utálták. Utóbbiaknak mondom, hogy nem baj, el lehet felejteni.

Biokémia: bizonyos tárgyakon jól jött, hogy valamennyire emlékeztem a makrotápanyagok anyagcseréjére, segíthet egyes dolgok megértésében, bár ami fontos, azt úgyis újra és újra megtanuljuk több tárgyból is. Engem személy szerint nagyon érdekel a táplálkozás, ezért is támogatom a biokémiai ismeretek egy részének megjegyzését, de akinek nem inge, ne vegye magára. Enélkül is meg lehet csinálni.

Élettan: ez a patológia alapja, sokkal könnyebb megtanulni és megérteni a hibás működéseket, ha a fiziológiásat már tudja az ember. Nem akarok túlozni, de nagyjából ez az egyetlen fontos tárgy az első két évben. Fontosabb, mint az anatómia. 

Persze, úgyis elfelejtjük, de jó, ha ott a könyv és újra ki tudjuk nyitni. Legalább amíg rendesen megtanuljuk a patoszt. És ez tényleg érdekes is. Tudom, túlságosan belemélyülünk, mint mindenbe ezen az egyetemen, és annak már megint nincs értelme, de ez van.

Az orvosi biológia, kémia és molekuláris sejtbiológia soha többé nem kerül elő az egyetemen és később sem. Ha nem kutatóorvosnak készül az ember, már elsőévesként is érzi, hogy azért ez nem a hasznosítható tudás kategória.

A magtudos tárgyakra sem épül semmi, de attól még szerintem van értelmük. Sok idős orvoson látszik, hogy nem tanult az egyetemen orvosi kommunikációt.

Patológia: EZ AZ ORVOSTUDOMÁNY ALAPJA. A patológia tankönyvben minden (!) benne van. Onkológia, hematológia, immunológia, gasztroenterológia, nefrológia, kardiológia, genetika, pulmonológia, nőgyógyászat, urológia, endokrinológia, neurológia, bőrgyógyászat, stb. Ha csak egy valamit tanul meg jól egy orvostanhallgató, akkor az ez legyen. Bármilyen későbbi klinikai tárgynál bele lehet lapozni a könyvbe. Nincsenek benne terápiák, legalábbis gyógyszerek semmiképp, de a betegségek leírása igen. Ez egy erős alap, azt hiszem, minél jobban elsajátítja valaki harmadévben, annál könnyebb lesz később sok minden. 

Farmakológia: ebből is minden kelleni fog a későbbiekben, és még több is. Milyen jó, hogy harmadévben végre tényleg tanulhatjuk az orvostudományt, két év felesleges szenvedés után. :-)

Kórélettan: ez a tárgy igazából csak ismétel és szintetizál, élettan is, patosz is, a belgyógyászatot is megalapozza. Nem sok újat tanulunk itt, de még sokszor előjön majd. Van értelme.

Mikrobiológia: bár könnyű azt hinni, hogy ennek csak akkor van értelme, ha valaki mikrobiológus akar lenni, infektológián szépen visszaköszön majd sok minden. Ha mást nem is, de az antibiotikumokat nagyon fontos megtanulni, bár az úgyis lesz farmakból is. Minél jobban tudja valaki a mikrobit, annál inkább magától értetődik majd az infekt.

Műtéttan: nem csak akkor van értelme, ha valaki manuális szakmában tervez elhelyezkedni. A műtőben minden orvostanhallgatónak illik tudnia viselkedni, és bár ez egyeseknek magától értetődő, év elején láttam külföldi ötödéves hallgatókat a sterilre könyökölni...

Immunológia: hááát lesz majd később immunológia a belgyógyászat keretein belül, az klinikai, ez elég elméleti. Nem hiszem, hogy szükséges tudás egy klinikusnak, inkább a kutatók asztala.

Genetika: nem mondom, hogy nem jön újra elő sok-sok genetikai betegség gyerekgyógyászaton, de elég majd ott megtanulni. Ez inkább csak érdekesség, de egész jól ötvözi az elméletet a gyakorlati tudással, vannak kutatós oldalai, de tanítanak pár betegséget is. Később a klinikai genetika hasonló lesz, de nem annyira épülnek egymásra. Ott csak pár random betegséget kell bevágni.

Propedeutika: EZ KELL! Figyelj, amennyire csak tudsz, és úgy tanuld meg, hogy erre később is emlékezz. Negyed-ötöd-hatodévben építenek erre a tudásra, számítanak rá, úgy kezelnek majd, hogy ezt te már tudod. Szóval legjobb, ha így is van. Máshol sajnos nem fogják megtanítani. Ismételni felületesen igen, de megtanítani nem. És ez tényleg fontos, akármilyen orvos is leszel, ha klinikumban helyezkedsz el, kell tudni beteget vizsgálni.

___________________________________________________________________________________________

Első év után nem sok könyvet vettem már. Patológia, az a biblia, mint már írtam. Farmakológia. Műtéttan. Ennyi.

A klinikai tárgyakat lehet könyvből tanulni, de nem kell. A bőrgyógyászatot én onnan tanultam, 900 oldal körül van, mások a kidolgozottból, ugyanúgy ötöst kaptak. Pár hetes blokk alatt tudni kell bánni az idővel. Onkológiát az általános tételsoron kívül szintén könyvből tanultam. Gyerekgyógyból jó a differenciáldiagnosztikai könyv, pszichiátriából és kardiológiából pedig a jegyzet (de előbbiből egy bizonyos részt a nagy könyvből kell tanulni). Ezek viszont mind hozzáférhetőek online és ingyen, bár ezt nem kellene reklámoznom. Kivéve a kardiológia, azt megvettem, és nagyon jó, benne van minden tömören és érthetően - mondjuk nem valami motiváló, hogy a szakvizsga anyagot is meg kell tanulni negyedévben. 

Belgyógyászatból még nem vettem meg, de szigorlatra, meg a későbbiekben tervezem megvenni a híres Tulassay-t. Más könyvet nem veszek idén, hatodévben pedig nem kerül elő olyan tárgy, amit korábban ne tanultam volna, szóval ennyi könyvvel abszolválni lehet az egész orvosi egyetemet.

Korábbi bejegyzésem az első év elején vásárolt könyvekről itt érhető el: https://hogyaneljuktulazorvosit.blog.hu/2018/07/14/szukseges_konyvek